Két tanév között a legszórakoztatóbb út egy sor fesztiválon keresztül vezet 2012-ben is. Belföldön és külföldön, kisebb és nagyobb rendezvényeken, sátrazva és szállodázva, bérletezve és napijegyezve, csendben mosolyogva és asztalon táncolva egyaránt lehet próbálkozni, mi pedig két, töményre vett ajánlóval próbálunk segíteni a választásban. Első körben a hazai bulikat vesszük szemügyre.

A nagyok

Akinek a fesztivál nagy alapterületen zajló, méretes színpadokkal és söntésekkel berendezett zenés eseményt jelent, annak hazai pályán a szokásos hatos, azaz a Sziget, a Volt, a Balaton Sound, a Hegyalja, az EFOTT és a SZIN muzsikál idén is.

Mind közül a leghatalmasabb, az egész Európa legjobb nagyfesztiváljának is megválasztott Sziget ráadásul 2012-ben jubilál, éppen huszadszor lepik el a fesztiválozók a Hajógyári-szigetet. Az ünnepi koncertmenüben az LMFAO-féle, túlgondoltsággal nehezen vádolható slágerzenétől Flying Lotus kísérleti elektronikáján át az Anti Flag punkjáig és Emir Kusturica balkáni döngöldéjéig minden megtalálható, ha pedig a teljes műsorkínálatot nézzük, az körülbelül a vizespóló-versenytől a magaskultúráig tart, szóval meglehetősen széles.

Három korábbi Sziget-látogatásról szóló bizonyíték birtokában ráadásul a bérlet féláron szerezhető be, a diákok pedig idén is jelentős kedvezménnyel látogathatnak ki, ha részt vesznek a MEEX hagyományos programjában.

Ami a többieket illeti: a VOLT és a Hegyalja idén is marad a nagy fesztiválok közül a kisebbeket kedvelők bulija, a Balaton Sound pedig a kisebbek közül a nagyobbat preferálóké. A 2012-ben szintén huszadszor megrendezett soproni dzsemborin Skrillex dubstepet, a Röyksopp kellemes elektropopot, a Faith No More bizarr rockot, a Stooges őspunkot nyom, míg Tokajba az Alphaville, a Stereo MC's, Everlast és egy rakat keménykötésű zenekar jön, Zamárdiban pedig sztár-DJ-k és kevésbé híres, de nem kevésbé érdekes lemezlovasok pörgetnek, valamint olyan együttesek javítják a strandhangulatot, mint a Gossip és az Animal Collective. Előbbi két buli mellett felhozhatjuk még érvként a jó borokat, utóbbi mellett pedig a Balatont is.

A nagyvadak sorát egy deklarált hallgatói összejövetel, az EFOTT és egy tiszteletbeli egyetemista rendezvény, a SZIN zárja. Előbbit idén Velencén tartják, fellép minden ismert magyar előadó (Ganxstáék pedig nyilván eljátsszák a Tengertáncot), de az igazi gyöngyszem – tegyük a szívünkre a kezünket – alighanem Dr. Alban lesz, míg Szegeden a hazai zenekarok mellé egyelőre a Kosheen csatlakozott, de még sok minden kiderülhet.

Kicsik és mások

Kis fesztiválok mindig is voltak, hiszen még a Sziget sem úgy nőtt ki a földből, hogy rögtön tízezrek csápoltak a Radioheadre a nagyszínpad előtt. Manapság viszont már nemcsak azért vannak ilyen szerényebb méretű – avagy közkedvelt kifejezéssel élve: családias – rendezvények, mert valahol mindenkinek el kell kezdenie, hanem azért is, mert akadnak olyanok, akik visszasírják épp a Sziget hajnalát, vagy valamilyen szubkultúrához tartoznak, netán egyszerűen nem akarnak hatalmas tömegekkel gyurmázni kikapcsolódás címén.

És bármilyen meglepő is, nemcsak a pár ezer vendéget fogadó, tengerparti nyaralással egybekötött exkluzív horvátországi elektrobulik életképesek ezen a szinten, amelyeknek komoly és fizetőképes nemzetközi közönségük van, hanem a hasonló koncepció szerint fogant hazai rendezvények is.

A szponzoroknak ugyan nem olyan vonzó egy ilyen fesztivál, mint egy nagyobb esemény, de pályázati úton, civil alapok segítségével is lehet pénzhez jutni, és néhány év alatt ezen a szinten is elérhető, hogy megtérüljön a ráfordítás – mondja a Negative Art koncertszervező irodát vezető Varga Balázs, akinek nagyfesztiválos rendezői tapasztalatai is vannak, de jelenleg egy rétegbuli, az augusztusban negyedszer megvalósuló Fekete Zaj ügyeit intézi.

Szerinte ezek a fesztiválok akkor tudnak megmaradni, ha rögtön az induláskor deklarálják, hogy nem lépnek át bizonyos méretbeli határokat, és olyan sajátos arculatot alakítanak ki, amely egy törzsközönséget vonz. Látogatóik jellemzően a 25 fölötti korosztályhoz tartoznak, akiknek nem egyszer a fesztiválozás egyben az éves nyaralást is jelenti, ezért már jobb körülményekre, rendes szállásra, esetleg turisztikai programokra is vágynak – a siker záloga pedig az, hogy aki egyszer jegyet vált, az legközelebb már néhány ismerősét is meghívja.

Ennek a vonalnak a legismertebb hazai képviselője alighanem a négy színpadon zajló, és számos egyéb programmal, például barlangászással, valamint sör- és fröccstúrával is kiegészülő Fishing on Orfű, amelyről már egész sokan beszélnek az egyik legszerethetőbb és legkellemesebb fesztiválként, de a sor még hosszan folytatható.

Augusztusban például ötödször rendezik meg Baranya megyében az Ördögkatlan összművészeti fesztivált, ahol a formabontó kiállításoktól a helyszínek közt közlekedő buszokon rendezett színházon át a Kiscsillag-koncertig tart a műsor.

Júliusban újra lesz Bánkitó fesztivál is szabadegyetemmel, workshopokkal, gyerekprogramokkal és temérdek olyan eseménnyel, amelyek nézőből résztvevővé avatják a látogatót, akárcsak Alkotótábor Balatonkenesén, ahol külföldi és hazai DJ-k szórakoztatják a minimálzene rajongóit.

Balatonlellén újra várja a világzene kedvelőit a csendes, de mégis eseménydús Babel Sound, ahova Kanadától Zimbabwéig érkeznek a fellépők, a Mátrában ismét lesz Fekete Zaj a VHK-tól a Hangmáson át az izlandi Sólstafírig minden olyan zenével, amit a név lefed, ráadásul Agárdon megnyitja kapuit a Gödör Kemping is, ahol a belvárosi klub régi stábja tér vissza a tőlük várható zenei programmal, színházzal, túrákkal, madárkórházzal, reggeli jógával és tornával, meg ami még belefér. Mi pedig zárszóként mindenféle erősködést mellőzve csak annyit mondunk: jó, ha egy-két kisebb fesztivál is belefér az ember nyári programjába, úgyhogy tessék bátran tervezgetni.