1. Pulzus az egekben...

Annyira izgultok, hogy a szülők/nagyszülők/barátok már nem is a felvételi eredménye, hanem az egészségetekért izgul.

2. És ha ez nem lenne elég

Ha még egyszer valaki azt mondja nektek, hogy "nem dől össze a világ, ha nem kerültök be az X egyetemre", felrobbantok. Ezerszer hallgathattátok meg ezt a bölcsességet az elmúlt napokban, és már elegetek van. (De hogy mi is csatlakozzunk az okoskodókhoz: tényleg vannak más lehetőségek, ha nem sikerül a felvételi: pótfelvételi, OKJ, nyelvtanfolyam, külföldi önkénteskedés, munka egy évig).

3. Még mindig azon tűnődtök

... hogy mennyivel lenne magasabb a pontszámotok, ha jobban sikerült volna a matekérettségi, és hogy lehet, mégis érdemes lett volna megváltoztatni a szakok sorrendjét. De lehet, hogy azt bántátok meg, hogy mégis a németet/földrajzot/bioszt választottátok ötödik érettségi tárgynak. De most már mindegy.

4. Bizsereg az ujjatok...

Legszívesebben már most leendő csoporttársakat keresnétek a Facebookon.

5. Legszívesebben...

... letiltanátok azt a (most már volt) osztálytársat, aki már most, néhány órával a ponthatárok előtt Facebook-posztban henceg azzal, hogy őt biztosan felveszik, mert jóval 400 feletti a pontszáma.

6. Nem túlzás...

... percenként legalább tízszer csekkoljátok a telefonotokat, hátha megérkezett már az sms arról, bekerültetek-e a kiválasztott egyetemre vagy főiskolára. Előre mondjuk: nyolc előtt senki nem fog sms-t kapni (ha mégis, akkor valaki meghekkelte a rendszert).