4. Csomagolóanyagok környezetterhelése 4.1. Csomagolási hulladékok Hazánkban évente hozzávetőleg 760-800 ezer tonna csomagolási hulladék keletkezik, ami az összes hulladéknak még az 1%-át sem teszi ki. Azonban a kommunális szilárd hulladék tömegében a csomagolások aránya már lényegesen magasabb, 25-30%-ra tehető. A csomagolási hulladékok társadalmi súlyának megítélésében – ami a valós mennyiséghez képest kissé eltúlzott – fontos szerepet játszik két tényező: • a csomagolással, más jellegű hulladékokkal ellentétben mindenki találkozik • tömegarányát lényegesen meghaladó térfogatot képvisel. Forrásuk szerint a csomagolási hulladékok lehetnek: • primer, azaz a csomagolószer-gyártásból és - felhasználásból származó • szekunder, vagyis a fogyasztás során képződő. Az elsődleges csomagolási hulladékok, melyek a termelési hulladékok típusába sorolhatók, nagyjából a teljes mennyiség felét teszik ki. Jellemzőjük, hogy jórészt folyamatosan visszavezethetők a gyártás folyamatába. A másodlagos csomagolási hulladékok – kommunális hulladékként – a háztartásokon kívülről származhatnak kereskedelmi, logisztikai és esetenként egyes ipari tevékenységből is. A szekunder csomagolási hulladékok döntő hányada ma még lerakásra kerül. Lakossági szinten: Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) mostanában már házhoz hordja ki a háztartásokba a szelektív kukákat. És az így képződő papír, műanyag illetve alumínium hulladék jó része már újra feldolgozásra, újra felhasználásra kerül. Ezeknek a szelektív hulladékgyűjtő kukáknak az ürítését, a kommunális hulladékgyűjtő kukákkal szemben ingyen végzi el. A csomagolási hulladékok összetételére csak becslések állnak rendelkezésre, ezek is meglehetősen bizonytalanok (1. ábra.). A statisztikák csak a négy nagy anyagcsoportot figyelik (papír, üveg, polimer és fém), így a kombinált anyagú, valamint a fa és textil csomagolószerekről közelítő adat sincs. 3. ábra Csomagolási hulladékok megoszlása anyagfajtánként 4.1.1. A polimer hulladékok Napjainkban súlyos és megoldandó feladatok közé tartozik a környezetünkben nap mint nap keletkező különböző eredetű szemét és hulladék megsemmisítése, esetleg újrahasznosítása. A csomagolóipar gyors fejlődése, a kereskedelmi struktúra robbanásszerű átalakulása és a fogyasztói társadalom kényelmi igényinek aránytalan növekedése együttesen idézte elő az egyre nagyobb tömegű és sok esetben óriási térfogatú szeméthegyek megjelenését. Vásárlásaink során a polcokon végigtekintve, azt tapasztaljuk, hogy termékek többségét nem az alapvető minőség- és környezetvédelmi célok elérése érdekében látták el színes, csillogó polimer burkolattal, mint inkább a vásárlók szépérzékét kielégítő csomagolóanyag rengeteget terítenek elénk. A csomagolásoknak elsősorban marketing feladata van – felhívni a fogyasztó figyelmét és azonnal vásárlásra késztetni. Egyre több árufajtánál fordul elő, hogy még a környezettudatos fogyasztó sem tudja elkerülni a hulladékok megvásárlását. A befőttesüvegek nem vissza válthatóak, a gyümölcslevek 85%-a kombinált dobozú (úgy nevezett társított, nem lebomló) csomagolásban kapható, a többi pedig PET palackban (ábra), a szénsavas üdítők 1%-a van betétes üvegben, a polietilén (LDPE) tejes zacskót javarészt leváltotta az aszeptikus (Tetrapak) dobozos csomagolás. E tekintetben a bioboltokban sem ás a helyzet, mint a hagyományos üzletekben. 4. ábra Műanyag hulladék palackok bálákban Az ökológiai gazdálkodás célja egészséges, magas tápértékű élelmiszerek megteremtése, előállítása és közben a feldolgozó tevékenységhez kötődő környezetszennyezések minimalizálása. Alapelvei közül hármat tartok fontosnak cikkben is kiemelni, melyek alapján a címben feltett kérdésre szakmailag is igényes választ lehet megfogalmazni: • Elegendő mennyiségű és magas tápértékű élelmiszerek előállítása természetes anyagokból • Minimális fosszilis energiafelhasználás a gazdasági rendszerekben. • Helyi forrásokra épülő, zárt gazdálkodási rendszerek kialakítása. Ezek a

Tantárgy:
Élelmiszeripari ismeretek
Típus:
Szakdolgozat