"Adjuk el a gyerek szerveit?" - tolerancianap a gimiben

A nap zárásaként a diákok megtanulták eljelelni az Imagine-t

Kürt Alapítványi Gimnázium

„Fáradt vagyok, már várom a nyarat” - mondta a kilencedikes Viki a Kürt Alapítványi Gimnázium április 16-án rendezett tolerancianapjának zárója előtt. Az előző órákban a saját előítéleteiről és arról beszélgetett felzárkóztatással foglalkozó roma és nem roma előadókkal, hogy mit lehet elsőre megállapítani az emberekről.

„Jól éreztem magam, szeretek olyan dolgokat megismerni, amelyek elsőre idegennek tűnnek” - mondta a diák, mielőtt beállt volna az iskolát „körbeölelő”, tanárokból és diákokból álló láncba. A nap záróakkordjaként a tavaszi napsütésben közösen eljelelték John Lennon Imagine című számát: a jeleket az egyik délelőtti programon „kiképzett” diákok tanították be a versszakonként beosztott csoportoknak, az egészről pedig videó is készült.

„Azért ezt a programot választottam, mert olyan emberekkel találkozhattunk, akik mások, de mégis ugyanolyanok, van, aki elfogadja őket és van, aki nem” - ezt már egy nulladikos diák, Romi mondta, aki a Megálló Egyesület élőkönyvtáras programján vett részt. Leszbikus, bulémiás és transznemű nőkkel beszélgetett.

A tolerancianapon az alapítványi gimi diákjai tizennégy, civil és vallási szervezetek által program közül választhattak: az UCCU Alapítvánnyal a nyolcadik kerületben, a Haver Alapítvánnyal a zsidónegyedben, A Város Mindenkiével pedig a belvárosban sétálhattak. A Református Menekültmisszióval egy menekülteknek létrehozott szállást látogathattak meg, a Megálló Egyesület programján „élőkönyvekkel” beszélgethettek.

Csoportkép az UCCU Alapítvány nyolcadik kerületi sétáján

Kürt Alapítványi Gimnázium

A Magyar Iszlám Közösséggel egy mecsetet járhattak be, a Megszállási-emlékműnél a toleranciáról és intoleranciáról beszélgethettek, a Gyerekesély Egyesület programján szociopoly-t játszhattak. Részt vehettek a Labrisz Leszbikus Egyesület Melegség és Megismerés, illetve a fehérvári tanoda programján, az értelmi sérült színészekből álló Baltazár Színház nyílt óráján, és ellátogathattak a pszichés problémákkal élő emberekkel foglalkozó Szigony Alapítványhoz vagy a Katolikus Karitász Rév Szenvedélybeteg-segítő nappali ellátójába is.

Mire lehet még jó az iskola?

„Nagy csodát nem fogunk tenni, de már az is eredmény, ha a diákok látnak mást a saját világukon kívül” - mondta Virágh Szabolcs, az iskola magyar- és angoltanára, a tolerancianap egyik szervezője, aki szerint például a melegség elfogadása nagyott nőtt a diákok körében, annak ellenére, hogy többségben vannak a fiúk, akiknél az előítéletesség „ebben a korban menő”.

Az április 16-ai tolerancianap nem az első, és nem is az utolsó ilyen esemény volt a gimnázium életében: az intézményben két és fél évvel ezelőtt, egy vezetőváltás után kezdtek el a demokratikus nevelésre és a diákok társadalmi tudatosságára, „érzékenyesítésére” fókuszálni, és a lehetőségekhez mérten elszakadni a formális tanítástól.

Tavaly körülbelül húsz szervezetet, többek között pszichiátriai betegeket, illetve korábban börtönbüntetésre ítélt embereket fogadtak, de „most az volt a koncepció, hogy mozgósabb legyen, mi menjünk a szervezetekhez”. A tanár elmondta: a diákok reakciója vegyes, van, aki be se jön, a nulladikosok és kilencedikesek közül viszont sokan azt kérdezik, miért nincs több ilyen esemény.

Körbefogták az iskola épületét

Kürt Alapítványi Gimnázium

Az őszi demokrácianapon részt vett többek között az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért és az Átlátszó is. Nemrég nyelvi és természetismereti témahetet tartottak, ahol a diákok kísérletezhettek, filmet néztek és közös projektfeladatokat kellett megoldaniuk. Másfél éve működik az úgynevezett Kürt Tanács, amely azonban Virágh Szabolcs szerint „még nem ütötte meg a diákok ingerküszöbét”: ez az iskola döntéshozó szerve lenne, az éppen aktuális kérdés pedig az, hogy a 18 éves kor alatti diákok is kimehessenek-e az épületből a tanítás vége előtt. „Mivel ők kérték, nekik kell majd kidolgozni egy javaslatot, és érvelni mellette” – tette hozzá.

A tanév végén az iskola életében először a diákok anonim módon, elektronikusan értékelhetik majd a tanárokat, szeptembertől pedig minden órán tankörfelelőst választanak, aki az egész csoport érdekeit képviseli majd.

Hogy élsz, ha szegény vagy?

A mostani tolerancianap keretében, a Gyerekesély Egyesület programján tizennégy, más-más osztályból és évfolyamból jelentkező fiú gyűlt össze, hogy szociopoly-t játszanak. Az egyesület által készített és már több iskolába elvitt társasjátékban az nyer, aki egy hónapig életben marad, miközben jönnek a csekkek, be kell vásárolni a boltban, be kell fizetni az osztálykirándulást, meg kell venni a gyógyszert. Ami persze egyszerre nem megy, ha alkalmi, köz- és fekete munkán, illetve az uzsorás „segítségén” kívül alig van más lehetőség. (A társasjáték alapján színdarab is készült, amelyet október óta játszanak.)

Ahogy telt az idő és fogyott a versenyző „családok” pénze, a diákok egyre kreatívabb megoldásokkal álltak elő. Volt, aki a gyerek szervét, van, aki a megmaradt párizsit szerette volna eladni. Volt olyan is, aki egy heti élelmiszert adott volna a rászoruló csapatnak, ha az később egy havi étel árát adja vissza. Jobban fizető alkalmi vagy fekete munkával és szerencsével lehetett a legtovább túlélni – de egy hónapig senkinek sem sikerült -, amelyek mellé persze a valóságban nem jár társadalombiztosítás, nem számítanak bele a nyugdíjba, és nem tudni, hogy a következő hónapban is lehet-e rájuk számítani.

A Gyerekesély Egyesület programján szociopoly-t játszottak a diákok

Czervan Andrea / Eduline

A játékvezető, Bass László, aki az alapítvány mellett a TÁTK Szociális Munka Tanszékének oktatója is, közben a valós esetekről beszélt a diákoknak. Egy Borsod megyei kistelepülésen például, ahol korábban dolgoztak, és ahol mindenki munkanélküli, a segélyért sorba állókat a másik oldalon az uzsorások után – hivatásos hitelezőként egy év alatt egy faluban 100 ezer forinttal 15 milliót lehet „keresni” - közvetlenül a pedagógusok várják, hogy beszedjék a pénzt az osztálykirándulásra, mivel erre máskor esélyük sincs.

Szóba került, hogy egyéb munkalehetőség híján sokan az „alternatív munkaerőpiacon”, gyógynövény- vagy vasgyűjtéssel keresik meg a havi párezres bevételüket: ötezer forintért viszont száz kiló vasat kell biciklivel elvinni a sokszor másik faluban lévő gyűjtőig. Arról is beszélt, hogy az ellopott áramot a környéken élő többi lakossal fizetteti meg a szolgáltató.

„Ha főzni kell, akkor főzni kell”

„Szeretem a közgázt, a matekot, de azért is választottam ezt a programot, mert úgy éreztem, hogy a többihez nincs közöm” - mondta az egyik résztvevő, a tizedikes Máté, aki szerint az eljátszott esetek „egyszer-kétszer már biztos megtörténtek”, de nem a Kürtbe járók családjában. Az áramlopásról az volt a véleménye, hogy akik ilyet tesznek, azok vagy nem tudják, hogy másoknak fizetniük kell helyettük, vagy nem tehetnek mást, „ha főzni kell, akkor főzni kell”.

„Nem tudtam, hogy a szegénység forintban mit jelent” - ezt már egy másik résztvevő, a kilencedik osztályos Marci mondta. Szerinte az áramlopás „nem oké”, és ahhoz, hogy ilyen helyzetek ne fordulhassanak elő, „mindenkinek kicsit többet kellene tenni, és mindenkinek engednie kellene a saját érdekeiből”. A reggeli várakozásaival kapcsolatban elmondta: „néztem elébe, mert jó, hogy a mai nem tanítási nap, de az is, hogy látjuk, nem mindenki úgy él, ahogy mi”.

A jelelést egy délelőtti programon tanulták a diákok - utána továbbadták a többieknek

Kürt Alapítványi Gimnázium

A játék végén Bass László elmondta: a valóságban egy hónapnál jóval tovább „ki lehet tartani”, ha a gyógyszert nem veszik meg, vagy a rezsit nem fizetik be. Ennek viszont az a következménye, hogy a gyerekek nem kapják meg az optimális fejlődéshez szükséges feltételeket, emiatt az általános iskolát sem tudják elvégezni, eladható tudás nélkül pedig nem tudnak egzisztenciát teremteni.

„A diákok a játék közbeni idétlenkedéssel dolgozzák fel a helyzet megoldhatatlanságát, a szervek eladásának ötlete pedig a szembesülés azzal, hogy csak egy irracionális döntéssel lehet kimenekülni belőle” - mondta Bass László. „Először az otthon látott stratégiákat követték, például az összes pénzüket elkötötték a hó eleji nagybevásárlásra ahelyett, hogy akár kamatra felíratták volna a termékek összegét a kisboltban. Hamar belátták ezeknek a stratégiáknak kudarcát akkor, amikor az elemi túlélés a tét, és nincsenek taktikázásra használható források” - tette hozzá.

Bass László szerint egy ilyen alkalom arra jó, hogy személyes élményt adjon, a játék utáni beszélgetéseken ugyanakkor fel szokott merülni az is, hogy a diákok hogyan tudnának segíteni, például korrepetálással vagy programok szervezésével. Az oktató szerint „könnyű repedeztetni az emberekről a sztereotípiákat”, amelyek nem csak a középiskolásokra, hanem az első éves szociális munkás hallgatókra is jellemzőek, egészen addig, amíg nem találkoznak valóságos emberek valós problémáival.