Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
AFP / Roberto Schmidt
Mivel a kerettantervek nem teszik kötelezővé, a tankönyvekben sokszor nem, vagy nem elégséges terjedelemben esik szó a szenvedélybetegségekről – írja az Abcúg.
“Majd otthon elolvassátok, térjünk rá a következő témára” – mondta egy tanár a negyedikesek körióráján. Ha mégis foglalkozik vele egy-egy könyv, akkor sokszor a tanár nem tud mit kezdeni a témával, így nem kezelik helyén azt.
Drogprevencióval foglalkozó szakemberek szerint pedig 10 éves gyerekekkel már kéne beszélni arról, mi a részegség, az alkohol- és kábítószerfüggőség.
Ennek ellenére az alsós tananyagban mindössze egy órányi anyag szól erről, az is a környezetismeret könyvben. Mivel mára a drogprevenció és az iskolai szociális munkások gyakorlatilag teljesen kiszorultak az iskolákból, így marad az osztályfőnöki óra, ahol szóba kerülhetnek ezek a dolgok – írja a portál.
Egy szakember szerint minimum hat órát kéne beszélgetni a gyerekekkel a témáról, hogy hatása legyen, és nem külsős, a tanulók számára vadidegen szakemberek, hanem a nevelők, tanárok feladata lenne ez.
A tanárok azonban sokszor nincsenek felkészítve arra, hogyan kell a témát előhozni: “Nem emlékszem rá, hogy az egyetem alatt tanultunk volna bármit arról, hogy milyen módszertannal kell majd megismertetnünk a gyerekekkel a szenvedélybetegségek témakörét” – mondta el az Abcúgnak egy tanár.
A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület felmérése szerint az iskolák többségében semmilyen prevenciós tevékenység nem folyik.
