Pokorninak nem tetszik az életpályamodell
Stiller Ákos
Pokorni Zoltán nem tartja jónak és elégségesnek az oktatási államtitkárság által felvázolt életpályamodellt, amelynek szerinte stratégiai vállalkozásnak kell lennie egy 20 éves negatív trend megfordítására. A volt oktatási miniszter ugyanakkor reménykedik abban, hogy nem lesz sztrájk.
Az Országgyűlés oktatási, tudományos és kutatási bizottságának fideszes elnöke kedden az M1 Az Este című műsorában rámutatott, a tanárok számára az a vonzó, ha a bér a pályafutás elején meredeken emelkedik és később kevésbé, a nyugdíj előtt 5-10 évvel pedig szerinte nem is kell növekednie a fizetésnek, hanem inkább órakedvezményt kell adni a tanároknak. A mostani törvényben szereplő bértábla azonban éppen ellentétes ívű, ugyanis lassan emelkedik az elején - állapította meg.
A volt oktatási miniszter kiemelte, az aktuális pluszteljesítményt kell honorálnia a bérezésnek, arra kell ösztönöznie, hogy a tanárok többet dolgozzanak, mert azért arányosan több pénzt kapnak. A törvényben szereplő bérrendszer azonban ezt sem veszi figyelembe - jegyezte meg. Mint mondta, el kell azt is érni, hogy legyen kikből választani a pedagógusképzésre jelentkezők között, tehát vonzóbbá kell tenni a pedagógus pályát anyagi értelemben is.
Pokorni Zoltán azt mondta: "nagyon reméli, hogy nem lesz sztrájk", és bízik benne, hogy meg tudnak egyezni a tárgyaló felek. Az életpályamodell nem csak béremelést, hanem a tanárok munkájának a korábbinál intenzívebb minőségellenőrzését, továbbá új típusú munkaidő-szabályozást is jelent a közoktatásban, ezt a három elemet pedig "nem szabad (...) egymástól elválasztani", a kormánynak ez nem is szándéka - fogalmazott.
Megemlítette, hogy a jövő év harmadánál-felénél dől el, hogy lesz-e pénz a mindhárom elemet tartalmazó pedagógus életpályamodell 2013 szeptemberi indítására. Egymagában az új típusú munkaidő-szabályozást azonban nem szerencsés elindítani - mutatott rá.
Hangsúlyozta: mérni lehet egy oktatási rendszer hatékonyságát, a magyarországi kompetenciamérés pedig a világ egyik legjobb mérőeszköze, csak nem használják, nem ebből vonnak le következtetéseket, pedig ennek segítségével minden egyes gyerek és a pedagógusok munkáját, illetve az iskolák és az azokat fenntartó önkormányzatok teljesítményét is mérni lehet.
A parlamenti oktatási bizottság elnöke leszögezte, nem kell az államnak az oktatás minden elemét a kezébe vennie, és az sem mindegy, hogyan veszi kézbe: ellenőrzi, a minőségét biztosítja, hatósági szempontból kontrollálja vagy fenntartóként jár el. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 4-5 év múlva, amikor mérhető lesz a most bevezetendő iskolarendszer teljesítménye, korrigálni kell majd az átadás-átvételt.
Kérdésként vetette fel, hogy a magasabb színvonalú iskolákhoz tudja-e majd emelni az iskolarendszer a gyengébb, szegényebb iskolákat, vagy fordítva lesz, netán a két állapot közötti kiegyenlítés lesz-e megfigyelhető. Közölte, az iskoláknál "nem az egyformaság a megoldás", ugyanakkor "félő, hogy az egységes állami felügyelet ebbe az irányba tolhatja el a rendszer irányítóit".
