Én is kitöltöttem a szakértői kérdőív első részét. Elképesztő. Persze tudom, hogy egy-egy ilyen teszt összeállítása külön tudomány. De azt is tudom, hogy a kérdések összeállításánál maximálisan figyelembe veszik a megkérdezettek kulturáltsági szintjét, végzettségét, stb. Több kérdés oly megalázóan debilnek tűnt, hogy nem is értettem, hogyan kerülhetett ide. Néhány kérdésnél pedig azt éreztem, mintha egy korábbi kérdésre adott válaszunkkal akarnának ellentmondásba keverni. És nagyon oda kellett figyelni, hogy ezt az ellentmondást elkerüljem.
Egyáltalán; nem is értem, mit akar mérni ez a teszt az elvégzendő feladattal kapcsolatban.
Szóval, kitöltöttem, de…. a másikat már nem fogom kitölteni. És nem csak azért, mert abban a szűk 3 napban éppen faktos diákjaimmal leszek iskolai matektáborban egy erdő közepén, ahol internet sincs …. De már nem is akarom kitölteni. Lassan-lassan azt veszem észre, hogy már nemcsak ők aláznak meg minket…. Már mi is megalázzuk saját magunkat Így hát nyugdíj előtt szűk 1 évvel, 39 évi középiskolai tanári munka után igen keserű szájízzel készülök búcsúzni a pályától. Tudományos kutatómunkám eredményeként nyertem el a doktori címet 1981-ben. 32 éve vagyok vezetőtanár egy egyetemi gyakorlóiskolában, s ez idő alatt vagy 200 tanárjelöltet indítottam el a pályán. Több mint 50 könyvet írtam (szakkönyvek, tankönyvek, feladatgyűjtemények), melyek közül nagyon sok ma is forgalomban van. Sok-sok szakcikket, melyeket nemzetközileg is jegyeztek (-nek), így megjelentek az USA-ban, Németországban, Romániában Svájcban, és természetesen idehaza is. 8 éven át heti rendszerességgel szerkesztettem, vezettem oktató és tudományos ismeretterjesztő műsort az MTV-ben (mellesleg ez a műsor – természetesen nem csak nekem köszönhetően – 2000-ben a televíziós oktatóműsorok világtalálkozóján Tokióban 136 ország 168 ilyen műsora közül a középiskolai kategóriában a fődíjat nyerte el). Emellett 6 osztályt vittem végig osztályfőnökként (ami egyébként legszebb 24 éve volt egész tanári pályámnak). 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémián „Tudós tanár” díjjal tüntettek ki, 2004-ben Ericsson díjat vehettem át, 2010-ben „Érdemes tankönyvszerző” díjat kaptam.
Most teszteket töltök…. Most tanár I.-ben vagyok. Tanár I.-ben; ugyanúgy, mint az az egyébként roppant lelkes és tehetséges fiatal kollégám, aki 3 éve fejezte be egyetemi tanulmányait, és most van annak az útnak az elején, amelynek én már a végéhez közeledek.
Szívem szerint megkérdezném: „Kedves Rózsa! Nem szégyelli magát?” De nem kérdezem meg…. Egyrészt mert hölggyel szemben az ember nem lehet ilyen tapintatlan, másrészt pedig, mert bármilyen polémia is kezdődne e kérdés kapcsán, az úgy is csak süketek párbeszédévé silányulna.
A teljes blogbejegyzést itt olvashatjátok el.
