A gimnázium igazgatója - aki a témában előadásokat tart tanároknak - kiemelte, ha sikerül a pedagógustársadalommal elfogadtatni a külső szakértő általi minősítés tényét és ezt a minősítési rendszert, amelynek eredményeként a pedagógusok előtt megnyílik a "karrier" lehetősége, mind a pedagógusok, mind az őket foglalkoztató intézmények szervezeti kultúrájának folyamatos fejlődése biztosított. Ezzel pedig a gyerekek nyernek a legtöbbet - fűzte hozzá.
Szerinte a most, legfeljebb öt éve pályán lévő fiatal pedagógusok már ebben a rendszerben szerzik meg első tapasztalataikat, gyakorlatukat. Számukra elérendő és elérhető cél akár a legmagasabb pedagógusi minősítési besorolás (kutatótanár) megszerzése is. Az idősebbeknek, különösen azoknak, akik pedagógus pályájuk felén túl vannak, már nincs idejük feljutni a ranglétra legmagasabb fokára. Különösen azok a köztiszteletben álló pedagógusok érzik magukat a rendszer veszteseinek, akik több évtizedes pályafutásuk során már bizonyították valamennyi kompetenciaterületen azt a szintet, amely jogosulttá tenné őket a mesterpedagógusi vagy kutatótanári címre.
Kifejtette: nem a különböző szintekre vonatkozó elvárások tartalmát vitatják, hanem az eljárást, azt a tényt, hogy ők, akik már egész életművükkel bizonyítottak, most a ranglétra legalsó fokáról kényszerülnek elindulni. Számukra nem elég vigasztaló az sem, ha feljebb jutásuk valamivel könnyebb, mint azoké, akik most kezdik pedagógusi pályájukat - mutatott rá.
Jelezte: a pedagógusok minősítési rendszerével kapcsolatban nem álltak rendelkezésre hazai tapasztaltok, csak külföldi példák. Ezek egyikét sem találták alkalmasnak arra, hogy teljes egészében átültessék a magyar oktatási rendszerbe. A feladat tehát mindenki, így az eljárásrendet kidolgozó munkacsoport tagjai számára is teljesen új - hangsúlyozta.
Közölte: már a nagyon részletes útmutató megjelenésének pillanatában látták, hogy az hol szorulna még kiegészítésre, finomításra, módosításra. Ahogy telik az idő, és egyre többen mélyednek el az anyagban, újabb és újabb javaslatok, ötletek, kifogások, kérdések érkeznek. Szeretnék egyszerűsíteni, megszabadítani a gyakorlatban feleslegesnek bizonyuló elemektől, máshol pedig konkrétabbá tenni, több példát, segítséget adni a pedagógusoknak - tette hozzá.
Hámori Veronika szerint azért nehéz megalkotni, és azért övezi annyi kétkedés a minősítési rendszert, mert egyszerre kell mérhetővé tenni - mégpedig lehetőleg objektív eszközökkel - a szakmai ismeretek, eredményekkel bizonyítható pedagógusi tevékenységek, képességek és készségek szintjét, és az "attitűd jellegű", tehát a közvélemény szerint nem mérhető, pedagógustól elvárt személyiségvonások meglétét vagy hiányát. A rendszer célja a pedagógusok segítése abban, hogy képességeik maximumát tudják és akarják nyújtani a hivatásuk gyakorlása során.
A másik fontos szempont, amelyet figyelembe kellett venni, az volt, hogy olyan rendszert dolgozzanak ki, amely lehetőséget ad a szignifikánsan különböző feltételek mellett dolgozó pedagógusok egységes szempontrendszer szerinti értékelésére. Ugyanolyan lehetősége legyen a magasabb szint elérésére annak a tanítónak, aki halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek életfeltételeinek megteremtéséért, felemelkedésükért folytat naponta "heroikus küzdelmet", mint annak a tudóstanárnak, aki kiemelkedően tehetséges gyerekeket juttat nemzetközi sikerekhez, segítve őket a szakmai ismeretek megszerzésén túl a mindennapi életben, a közösségben való helytálláshoz szükséges képességeik fejlesztésben is.
Hámori Veronika kitért arra is: a minősítési rendszer bevezetését kétkedés, ellenállás, éles kritika kíséri, főként a bevezetés módja és a minősítési rendszer szakmai tartalma miatt. Meggyőződése, hogy "az első következménye a második". Aki nem fogadja el a bevezetés tényét, vagy annak módját, ütemezését, az nem mélyed el olyan szinten a tartalom tanulmányozásában, hogy megalapozott véleményt tudjon alkotni - jelezte. Szerinte ezt bizonyítja, hogy szinte kizárólag a "pedagógus-portfólió feltöltését" kifogásolják, ami az értékelés egyik eszközének kiemelése a rendszerből. Önállóan, a minősítési rendszerben elfoglalt helyének és szerepének ismerete nélkül nem lehet reálisan értékelni - rögzítette.
A gimnáziumigazgató szerint a bevezetés módjának és ütemezésének meghatározása a politika feladata és felelőssége. Hozzátette: nem hagyható figyelmen kívül a minősítési rendszer sikerének még egy feltétele; a pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeknek olyan helyzetbe kell kerülniük, hogy válogathassanak a jelentkezők között. A válogatás alapja pedig a szakmai-tantágyi tudás mellett a pedagógustól elvárt személyiségvonások, a feladatra való alkalmasság megléte vagy hiánya kell, hogy legyen. Amíg ez a feltétel nem teljesül, nem várható áttörés a minősítési rendszertől. Remélhető, hogy a fiatal pedagógusok előtt álló karrier lehetősége következtében nő a pedagógushivatást választó fiatalok száma - mutatott rá Hámori Veronika.
