Megdöbbentő adatok: a menekült gyerekek fele nem jut oktatáshoz
Míg a világszerte a gyerekek 91 százaléka részesül alapfokú oktatásban, addig 3,7 millió menekült gyerek nem jár általános iskolába - derül ki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentéséből. Mivel átlagosan 20 évet töltenek menekültként a világban, égető kérdés megoldást találni a helyzetükre.
eduline/mti
Fazekas István
Az oktatás létfontosságú a gyerekek számára, éppen ezért különösen szükséges hozzásegíteni őket ehhez, hogy aztán sikeresek legyenek munkájukban és az életben -mondta Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa. A jelentéssel kívánják informálni a világ országait a jövő heti menekültügyi konferenciát megelőzően.
Az oktatásnak kulcsfontosságú jelentősége van abban, hogy reményt adjon a menekülteknek, legfőképpen a válságos, kétségbeejtő helyzetekben. Az iskola, a tanulás, a tudás és a különböző képességek megszerzése alapvető szükségszerűség
- fejtette ki Grandi. A főbiztos példaként említette, hogy a menekült gyerekeknek csak mintegy fele járhat általános iskolába, szemben azzal, hogy a világban ez a lehetőség a többi gyerek több mint 90 százaléka számára adott.
Ahogy idősebbé válnak a kiskorú menekültek, úgy romlanak esélyeik az oktatásra. Minden negyedik kamaszkorú menekült jár középiskolába, szemben azzal, hogy a világban ez az arány 84 százalékos. A menekültek egy százaléka jár felsőfokú intézménybe, főiskolára, egyetemre, míg a nem menekültek között minden harmadik az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) adatai szerint.
A beszámoló előszavában Grandi hangsúlyozta, hogy egy menekült átlagosan húsz évet tölt száműzetésben. Ilyen körülmények között létfontosságú, hogy átgondolják a menekültek alapvető túlélési lehetőségeit. Az UNHCR adatai szerint a menekültek 86 százaléka a fejlődő világ régióiban kapott elhelyezést, miközben az oktatásból kimaradó menekült gyerekek fele hét országra - Csádra, Kongóra, Etiópiára, Kenyára, Libanonra, Pakisztánra és Törökországra - jut.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
Módosult az Országgyűlés Oktatási Bizottságának összetétele a parlament.hu oldalon megjelent adatok szerint. A fideszes Radics Béla helyére Molnárné Dr. Lezsák Anna került, míg a tiszás Kapronczai Balázs helyét Dr. Hankó Balázs vette át, aki egyúttal a bizottság második alelnöki tisztségét is betölti.
