Az állampolgári nevelés egyik legfontosabb pillére a szakszervezet: amikor a diákokat társadalmi aktivitásra, demokrata hozzáállásra kívánja nevelni egy társadalom, elengedhetetlen, hogy a társadalom más szintjein, az idősebbek körében is jól működő példákat lásson egy fiatal, egyben ezek együttes működése egy egészségesebb társadalmat hozhat létre.
Ezzel szemben hazánkban hanyatlóban van a szakszervezeti pillér a KSH legfrissebb statisztikái szerint. 2015-ben csökkent a szakszervezetek mukahelyi jelenléte, ezzel együtt a szakszervezeti tagok aránya is az elmúlt években: míg 2001-ben minden harmadik munkahelyen volt szakszervezet (37 százalék), tavaly már csak minden negyedik mukavállaló mondhatja el (25 százalék), hogy működik valamilyen saját érdekvédelmi szervezet.
A kivételt az oktatási és az egészségügyi szakszervezetek jelentik, előbbi szektorban a munkavállalók fele (51,8 százalék) számolt be róla, hogy van szakszervezeti tag a munkahelyén. A képet árnyalja, hogy a teljes oktatási szektorban is alacsony a tagok száma, mindössze 19 százalék. Érdekesség, hogy ez még a tavalyi adat, tehát nem számoltak az idei igencsak erősnek mondható aktivitással.
Az idei tanárlázadás tüntetéssorozat ugyan megmutatta, hogy ennél lényegesen több az érdekképviseletben aktív tanár (akárki támogathat egy szakszervezetet), ám a szervezetek hatékonyáságát és nyomásgyakorló képességét alapvetően meghatározza az alacsony létszám és az ebből fakadó szűkebb költségvetés, ami egy esetleges sztrájk alapja lehet.
Minden harmadik intézményben folyt sztrájk, de többen is lehettek volna, ha egyeseknek "anyagi megfontolásból", vagyis pénzügyi helyzetük miatt nem kellett volna felvenni a munkát. Ez is mutatja a tanárok kiszolgáltatottságát, hogy egyeseknek egy napi bérük is rengeteget számít, de a szakszervezetek sincsenek jobb helyzetben.
