2022 végén 15 tanárt bocsátottak el az állami oktatásból a tiltakozásokban való részvételük miatt. A Szabad Vonalzó sorozatában Törökné Pethő Erzsébet, a Vörösmarty Mihály Gimnázium egykori angoltanára mesél arról, hogyan élte meg a kirúgását.
„Először csak annyit tudtunk, hogy ismét történtek elbocsátások, de senki nem tudta, kiket érint. Találgattunk, közben már megjelent a hír az online sajtóban is” – emlékezett vissza a tanárnő.
A kirúgott tanárok visszaemlékezései a Szabad Vonalzón: |
|
Nem sokkal később a gimnázium vezetőségétől hívták fel: a tankerület kereste, és egy levelet kellett volna átadniuk neki. „A hívás után a tantestületet is összehívták, ekkor már a Telexen is láttam a nevemet. Az igazgatót ekkor még hivatalosan nem is tájékoztatták.”
A hír gyorsan eljutott a diákokhoz is. Kollégái később arról számoltak be, hogy a tanáriban hosszú, néma csend fogadta a kirúgás hírét. „Amikor a diákok megtudták, mi történt, a tanári ajtaja és a könyvtár között élőláncot alkotva énekelték az iskola himnuszát” – mondta.
Már aznap este tüntetést szerveztek a Belügyminisztérium előtt, amelyet ő betegen csak online tudott követni. Itt hallotta először a vörösmartys diákok rigmusát: „VMG-hez TöPE is kell!” (A Vörösmarty Mihály Gimnáziumhoz Törökné Pethő Erzsébet is kell)
Leírhatatlan érzés volt. Akkor döbbentem rá igazán, mit jelentett számukra a jelenlétem.
A gimnázium a következő két napban nem nyitott ki, elmaradtak az órák és a szavalóverseny is. A diákok és tanárok december elején „Tanmenet” címmel tüntetést szerveztek a Palotanegyedben, ahol szülők és támogatók is megjelentek. „Még mindig lázas voltam, de nem tudtam otthon maradni.”
Nagycsaládosként az adventi időszakban maradt munka nélkül
A hivatalos elbocsátó levelet december 9-én kapta meg postán. „Sokáig nem tudtam felfogni, hogy nem taníthatok többé a Vörösmartyban. Tíz körömmel ragaszkodtam hozzá. Ezt nem lehet sem feldolgozni, sem megbocsátani.”
A nehéz időszakban rengeteg támogatást kapott, nemcsak a családjától és barátaitól, hanem ismeretlenektől is. „Nagycsaládosként az adventi időszakban maradtam munka nélkül, ezért az anyagi és lelki segítség is rengeteget jelentett.”
Törley Katalin: "egyfajta bélyeg van ránk sütve, a tankerületek nem szeretik, ha ebből a körből jelentkeznek a közoktatásba"
Bár végleg kiábrándult az állami oktatásból, 2023 februárjában mégis újra tanítani kezdett: egy alapítványi gimnáziumban helyezkedett el. Kezdetben angolt tanított, ma már főként magyart mint idegen nyelvet oktat.
Nem tudok elképzelni izgalmasabbat annál, mint az anyanyelvemet tanítani külföldieknek
– mondta. Ha minden jól alakul, idén új diplomát is szerez a magyartanításhoz.
„Egy működő oktatást nem lehet egyik évről a másikra felépíteni”
Az oktatás jövőjét illetően pesszimista. Szerinte a jelenlegi kormány nem tekinti partnernek az oktatás szereplőit, és még egy esetleges politikai változás után is hosszú évekbe telne a rendszer helyreállítása.
„Egy modern, jól működő oktatást nem lehet egyik évről a másikra felépíteni. Ehhez idő, szakmai párbeszéd és valódi szándék kell.” Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy vannak még fiatalok, akik tanárnak készülnek. „Ha valaki tanárnak született, az útja előbb-utóbb úgyis oda vezet.”
