Bár ma már jellemző, régebben volt egyfajta egyenruha Magyarországon is. Nektek volt iskolaköpenyetek?
Ma már szinte alig vannak olyan iskolák Magyarországon, ahol egyenruhát kell hordani. A legtöbb esetben csak a lányok számára van matrózblúz, amit olyan rendezvényeken kell viselni, mint a tanévnyitó és tanévzáró, vagy különféle ünnepek. A mindennapokban viszont maximum a Budapesten működő nemzetközi iskolák tanulói szaladgálnak az utcákon egyenruhában.
Ez viszont nem mindig volt így. Az 1950-es évektől, tehát a szocializmus időszakában a tanulók iskolaköpenyben jártak iskolába. Igaz, nem volt kötelező - csak ajánlott - viselet, mivel a gyártása a textilválság időszakában többször is akadozott és volt, hogy egyenesen hiánycikk lett.
Az iskolaköpeny egy - többnyire - kék színű, kellemetlen anyagú kabátka volt, amit a diákoknak egyrészt azért kellett viselni, hogy az megvédje az alatta található öltözéküket a kosztól és tintától, másrészt pedig ez egyfajta ideológiát is hordozott magában a kommunizmus időszakában, nagyjából az 1980-as évek végéig.
Elfedte a társadalmi különbségeket, egységesítette a gyerekek megjelenését és állítólag "fegyelmet, rendet" sugallt. Akinek pedig a gyereke túl sokszor mutatkozott nélküle, előfordulhatott, hogy az felketette a "rendszer" figyelmét, ezért az iskolakezdés előtt az ezeket árusító üzletek előtt hosszú sorokban kígyóztak a szülők a gyerekeikkel, hogy megvásárolják a nyáron vastag, télen vékony ruhadarabot.
Aztán ahogy a rendszer egyre lazább lett, úgy formálták a diákok a köpenyt egyre inkább a saját stílusukra. Volt, akinek az édesanyja otthon készített iskolaköpenyt puhább, kellemesebb anyagból valamilyen mintával, a kamaszok pedig a kedvenc zenekaraik logóival díszítették, mígnem a rendszerváltás után végleg megszabadulhattak tőle.
Hogy milyen volt az iskolaköpeny, azt a Fortepan képein megnézhetitek:
Könnyebb töri, nehezebb magyar és szinte változatlan matek – nagyjából így foglalhatók össze a 2026-os érettségi eredményei. Magyarból középszinten több mint három százalékponttal csökkent az országos átlag, történelemből viszont csaknem ugyanennyivel nőtt. Matekból és angolból alig változtak az eredmények 2025-höz képest, emelt szinten pedig több tárgynál éppen ellentétes trend rajzolódott ki.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
Nem tette hatékonyabbá a köznevelési rendszert a központosítás, sőt tovább mélyültek a pedagógushiányból, az alulfinanszírozottságból és a túlzott adminisztrációból fakadó problémák – Lannert Judit szerint ez az egyik legfontosabb megállapítása annak az átfogó átvilágításnak, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi rendszer működéséről készült. A jelentést a kormány elfogadta, és ennek alapján döntött a köznevelés irányításának átalakításáról.
A gyógypedagógus-hiány jóval nagyobb lehet annál, mint amit az álláshirdetések alapján érzékelni lehet – erről beszélt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. A szervezet szerint miközben az ellátásra szoruló gyermekek száma az elmúlt másfél évtizedben megduplázódott, a szakemberhiány továbbra is súlyos problémát jelent.
Az idei általános felvételiben 3845 hallgatót vettek fel tanári mesterképzésre, 468-cal többet, mint egy évvel korábban.
Átfogó átalakítást jelentett be a köznevelés irányításában a miniszterelnök. A kormány döntése értelmében megváltozik a Klebelsberg Központ szerepe, megszűnik annak középirányítói funkciója, és 2027-től az oktatás irányítása közvetlenül az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumhoz kerül.
2022 őszén több pedagógust is elbocsátottak, miután részt vettek a sztrájkjog korlátozása miatt indult polgári engedetlenségi akciókban. Mások a tiltakozások után maguk döntöttek úgy, hogy elhagyják az állami oktatást.
