A Budapesti Corvinus Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem kutatói megvizsgálták a Covid okozta óvoda-és iskolabezárások hosszú távú következményeit. A magyar kutatók által közzétett tanulmányban mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulótól gyűjtötték be az adatokat. A hangsúlyt a matematika, az olvasás és a természettudományi tantárgyakra fektették.
A lezárások hatását több részletben végezték, figyelembe véve a gyerekek járvány előtti és közbeni teljesítményét. Majd rövidtávon 3 hónapos utánkövetéssel, hosszú távon pedig másfél év elteltével vizsgálták újra az adatokat.
Az eredmények alapján az olvasásban 15-16 hét, a természettudományokban 10-11 hét, matematikából 9 hét tanulási veszteséget számoltak az általános iskola alsó tagozatos diákjainál.
Bár a felső tagozatos diákokat is vizsgálták, a kutatás kimutatta, hogy az alsó tagozatos tanulókat érte a legnagyobb veszteség. Legnagyobb mértékben az olvasástanulással voltak problémák. A felsősök valamelyest jobban viselték a távoktatás időszakát, de náluk az olvasás terén volt látható hosszú távú lemaradás.
Szintén a többiekhez viszonyítva a nehezebb helyzetű – gazdasági és szociális helyzetű – gyermekek voltak a legjobban lemaradva a tanulásban. Az ilyen esetekben feltételezhetően a szülők kevésbé tudták segíteni gyermekeiket a távoktatásban. Hosszú távú hatásként kimutatták, hogy ezeknek a diákoknak olvasásból 23 hét, természettudományból 21 hét és matematikából 16 hét veszteségük volt.
A mindkét csoportba tartozó tanulók, tehát alsósok és rászorulók egyben, ennek okán alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikban, amíg a távoktatás zajlott. „Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.”
