"Amikor eldöntöttem, hogy fizika–matek szakos tanár leszek, nagyon különböző reakciókat kaptam a környezetemtől. Voltak, akikben tiszteletet ébresztett a döntésem, volt, aki azt mondta, ő semmi pénzért nem tanítaná mások hülye gyerekét, és a híres latin mondás is előkerült: „quem dii odere, paedagogum facere”, azaz: „akit az istenek gyűlölnek, pedagógussá teszik” - mondta Nagy Dávid a Válaszonline-nak.
Már az egyetemi évek alatt tanítani kezdett. Először még heti tizenhat, később húsz, majd huszonnégy órában. A fegyelmezéssel mindig voltak gondjai és az egyre növekvő terhelést is nehezen bírta, de a nehézségeken mégis mindig átvergődött. Az első hat évben egy budai katolikus iskolában tanított, az ingázás miatt kevés időt tudott a gyerekeivel tölteni. ezért munkahelyet váltott és egykori gimnáziumában vállalt állást.
"Hivatásomnak érzem a tanárságot, de belülről egyre jobban emésztett, hogy van egy munkám, amit nem tudok azon a színvonalon végezni, ahogy a saját tanáraimtól láttam"
– mondta arról, hogy miért döntött a váltás mellett. Több lehetőségen is elgondolkodott: felmerült, hogy a hobbiként űzött robotika vagy a programozás területén helyezkedik el, egy zöldséges is nyílt a közelben, ahová a tanári fizetésnél jóval többért kerestek munkatársat, és szembejött egy temetői munkát kínáló hirdetés is. Úgy meséli, régen, ministránsként is megfordult már a fejében: ha lenne ideje rá, szívesen teljesítene néha szolgálatot egy-egy temetésen.
Arra a kérdésre, hogy nem érez-e lelkiismeret-furdalást azért, hogy a legkeresettebb, fizika–matek szakos tanárként otthagyta az iskolát, miközben lassan nem lesz, aki a gyerekeket ezekre a tárgyakra tanítsa, úgy válaszolt, hogy ez nem az ő felelőssége.
