Annyira kevés a fizetés, hogy nem engedhetem már meg magamnak ezt a drága hobbit – pályaelhagyó tanárok vallottak

Nem egy munkát, hanem a hivatásukat hagyták ott azok a tanárok, akik egzisztenciális okokból döntöttek a pályaelhagyás mellett.

  • Eduline

Nem munkát, hanem hivatást vállaltak azok, akik tanárnak mentek – derül ki azoknak a volt tanároknak a szavaiból, akik az RTL Fókusz című műsorának nyilatkoztak, miután a pályaelhagyás mellett döntöttek. A csatornának olyan pedagógusok szólaltak meg, akik a tanári pálya elhagyásával életük álmának elhagyása mellett döntöttek valójában. Ha ez életük álma, akkor miért szállnak ki? Mert hatalmas a terhelés és nagyon kevés a fizetés – ilyen körülmények mellett pedig szerintük már nem éri meg iskolában dolgozni.

Czédly Mariann 31 évig volt tanár, kis szobájában 31 évnyi munka emlékei sorakoznak fel: diákoktól kapott emléktárgyak, amiket nem volt szíve kidobni. A volt tanár elmondása szerint azért nem hajlandó a tárgyak közül semmit kidobni, mert amikor bemegy a szobába, úgy érzi, hogy még mindig a diákok között lehet. Elmondása szerint élete legfájóbb döntése volt, amikor szeptemberben felmondott az iskolában.

Czédly a műsornak arról beszélt, hogy rengeteg munkára jelentkezett, köztük például takarítói állásokra is. Végül egy gyorsétteremben helyezkedett el. A volt tanár kamaszkora óta tanítani akart. „Ugyan nagyon sok kudarccal is jár ez a pálya, de a jó képességű tanítványok, vagy egy nagyon gyenge képességű tanulónak a felhozatala egy közepes szintre például az olyan sikerélményeket ad, ami szerintem más pályán nincs” – magyarázta hivatásáról.

Szendrey Zoltán szintén pályaelhagyó, ő arról beszélt, hogy a fiatal generáció szemében még látni az igazságérzetet, „és mindig bízom abban, hogy ők majd építenek egy szebb új világot, és hogy ehhez valamit én hozzá tudok tenni”. Szendrey szintén több évtizedes tanári pályát hagyott ott, amikor három diplomás létére elhagyta a pályát. Ő is azt mondja, hogy hiába az akarat és a hivatástudat, az utóbbi néhány évben egyre nőtt bennük az elégedetlenség, hiszen a papírmunka sok, a fizetés csak a hónap feléig elég, energiája pedig pont arra nem marad, ami miatt anno tanárnak állt: a gyerekekre.

„Annyira kevés a fizetés, hogy nem engedhetem már meg magamnak ezt a drága hobbit, úgyhogy jelenleg kereskedelmi iskolába járok, eladónak tanulok” – magyarázta Szendrey.

Felesége, Zsuzsa rajztanár volt, most babahordozást tanít anyukáknak. Ő volt az, aki előbb 12 év munka után belefáradt a tanításba. A tanítástól végleg elszakadni azonban egyikük sem tudott: nyárra közösen szerveznek tábort gyerekeknek.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.