"Szörnyeteggé váló" gyerekekről, elhibázott nevelésről szóló posztok pörögnek a Facebookon. Igazuk van?

„A Facebookon időről időre körbejár egy-egy virulens poszt a "mai gyerekekről", akiket a szüleik rosszul nevelnek, mindent megengednek nekik, és ezért szörnyeteggé válnak a szülők hibájából. Ezeknek a posztoknak általában tartozéka a "régen minden jobb volt" életérzés; és szinte mindig előkerül a "jól irányzott pofon" melletti érvek felsorakoztatása is” – olvasható a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon.

  • Eduline

Hozzáteszik: a hétvégén újra láttak egy hasonló tartalmú posztot, amely azóta ugyan elérhetetlenné vált, de úgy látják, érdemes összeszedni a különböző nevelési stílusok jellemzőit és azt, hogy miben különböznek egymástól.

A Facebookon időről időre körbejár egy-egy virulens poszt a "mai gyerekekről", akiket a szüleik rosszul nevelnek,...

Posted by Nem tehetsz róla, tehetsz ellene on Monday, June 20, 2022

A legnagyobb hagyománya a tekintélyelvű, autoriter nevelésnek van, az említett Facebook-posztokban is ezt tekintik mértékadónak, sokszor idealizálják. A tekintélyelvű nevelés parancsokra épül, a gyerek érzelmi szükségleteit háttérbe szorítja, „rideg-korlátozó”, rengeteg szabály van, gyakori a büntetés, kevés az érzelmi megerősítés. Ráadásul a szabályok háttere, értelme és célja nem tiszta a gyerekeknek.

Egészen más alapokra épül – teszik hozzá – a ráhagyó, „laussez faire” nevelés, amelyben nem vagy csak alig érvényesülnek korlátok, elvárások, ám érzelmi viszonyulásban hideg, ezt elhanyagoló nevelésnek is szokták nevezni. „A legtöbb kommunikációs problémát az okozza a nevelési kérdésekről folytatott párbeszédekben, hogy - akár kimondva, akár körülírva - általában csak ennek a kettőnek a módszereiről folyik a diskurzus. Ezzel párhuzamosan a “laissez faire”, elhanyagoló neveléssel azonosítódik - tévesen -  minden olyan elem, módszer, ami eltér a tekintélyelvű neveléstől. Holott nemcsak ez a két szélsőség létezik: a demokratikus, más elnevezéssel következetes nevelés nem azonos az elhanyagolással” – olvasható a Facebook-oldalon.

Kiemelik: a harmadik „stílus” a következetes nevelés, amelynek az az alapja, „hogy partnernek tekintjük a gyereket, érzelmileg nyitottak vagyunk felé, törődünk a szükségleteivel, kifejezzük felé a szeretetünket, de nem hagyunk rá mindent". A teljes Facebook-posztot itt olvashatjátok el.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.