Csibrán Barna, 16 éves
Csibrán Barna a március 16-i demonstráción még nem szervezőként, hanem egyszerű tüntetőként vett részt. A Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskolába jár, de aznap ő sem ment iskolába. Náluk 136 gimnazista közül 124-en döntöttek ugyanígy.
„Az osztályfőnököm felhívott, hogy mennyire büszkék ránk, hogy senki nincs bent”
– mondja nevetve. Az osztálytársaival úgy döntöttek, ha már iskolába nem mennek, megnézik, mi történik a Kossuth téren. „Amikor megláttam a tömeget, az nagyon nagy flash volt, hogy hú, mennyien vagyunk”. Néhány nappal később csatlakozott a csapathoz, az április 1-jei, szintén Kossuth téri szolidaritási tüntetésen-koncerten pedig már ő is beszélt.
„Az április 1-jei koncerten nagyon sok tanárom ott volt, azt láttam, hogy zokogva hallgatják a beszédeket”
Kiss-Kuntler Árpád
Volt miről. Azt mondja, a környezetében meglepően sok a fiatal, 30 alatti tanár, akik közül többen azt tervezik, hogy ha nem lesz változás, elhagyják a pályát, „naponta hallok olyat, hogy jövőre már nem akarnak tanítani, és csak azért vannak még az oktatásban, mert mi itt vagyunk, és nekünk a legjobbat szeretnék”. Szerinte március második felében nagyon sokan fejezték ki a szolidaritásukat a tanárokkal, ez pedig reményt adott a sztrájkolóknak, hogy végre változni fog valami. Most viszont senki sem tudja, fog-e bármi pozitív történni az oktatásban.
„Az április 1-jei koncerten nagyon sok tanárom ott volt, azt láttam, hogy zokogva hallgatják a beszédeket. Régi kórusvezetőm, magántanárok is írtak, hogy hallottak engem a Kossuth téren, és el sem tudják mondani, mennyire büszke rám. Azt érzik, hogy a diákjaik szeretik őket”
– meséli. Negatív visszajelzést senkitől nem kapott, legfeljebb a Facebook népétől – mindent végigolvas, ami megjelenik róluk, beleértve a kommenteket is. „Felnőtt emberek nem tudják felfogni, mikyen problémák vannak az oktatásban. Ha nem lenne ekkora a baj, nem lennénk itt, 17-18 évesen nem erről beszélnénk. Legszívesebben leültem volna beszélgetni ezekkel az emberekkel, és elmeséltem volna neki, mi zajlik az iskolákban” – teszi hozzá.
A Diákok a Tanárokért csoport többi tagjáról írt portrénkat itt olvashatjátok el:
