Az általános iskolában, felső tagozatban 4 év alatt összesen 5 nyelvtanárom volt.
Tanár vagyok, magyart tanítok, ehhez képest rendszeresen tartok testnevelésórát, fizikát, számítástechnikát, etikát…
Pedagógiai szakszolgálatnál dolgozó pszichológus vagyok. Az utolsó klinikai szakpszichológus ma mondott fel tagintézményünkben.

Több mint 2300, ezekhez hasonló helyzetjelentést kapott az ország különböző pontjairól az elmúlt pár hónapban a Szülői Hang közösség. A pedagógusoktól, szülőktől és diákoktól érkező véleményekből összeállították a magyar oktatás problématérképét. Kiderült – írták az Eduline-nak eljuttatott anyagban –, hogy a problémák összetettek, de a forrásuk a „a pedagógusok gyalázatosan rossz anyagi és erkölcsi megbecsültsége mellett a hibás oktatáspolitikai döntések sorozata”. „Valódi szakmai vita, tervezés és egyeztetés nincs. A kormányzatnak most sincsen nyilvános oktatási programja, mint ahogy korábban sem volt” – tették hozzá.

A leggyakrabban említett problémákat listázták is: a 2300 vélemény alapján a legtöbben a siralmas pedagógusbéreket tartják a leggyorsabban megoldandó feladatnak. A véleményezők 27 százaléka említette negatívumként a pedagógusok túlterheltségét és a kiégést. Sokan hiányolják az iskolákban dolgozók erkölcsi és szakmai megbecsültségét, és azt is említették, hogy túl nagy rajtuk az adminisztrációs feladatok terhe. Az ötödikként említett probléma mindezeknek a következménye: nincs elég tanár.

A véleményt írók súlyos problémának tartják a diákok túlterheltségét, a hatalmas tananyagmennyiséget (13 százalékuk említette ezt véleményében), 11 százalék összességében alacsonynak tartja az oktatás színvonalát, 10 százalék szerint az is komoly problémát jelent, hogy az intézményekben nincs elég gyógypedagógus és fejlesztő. 9 százalék szerint elavult, rossz a tananyag, 8 százalékuk szerint pedig a problémákkal küzdő gyerekek integrációja sincs megoldva.

Nézzük ezeket a problémagócokat egyenként – mit mondanak a rendszerben lévők, a diákok, a szülők és a tanárok? És mit mutatnak a statisztikák?

Nettó 207 ezer forint

„Óvodapedagógusként egyedül nevelek három gyermeket (…) A fizetésem januártól az adókedvezmény rendszeres havi igénybevételével nettó 280 000 forintra emelkedett. Ebből aznap visszautalok 36 156 forint lakbért az önkormányzatnak. A fizetésemből 243 844 forint marad rezsire és élelemre. Ruhát akkor tudunk venni, ha munka után el tudok menni gyerekekre vigyázni vagy takarítani a csoportomba járó gyermekek szüleihez. Ezt az óvodás gyermekek is látják, hogy az óvónénijük munka után rájuk vigyáz, vagy náluk mosogat, míg a szülei moziban vannak. Pár héttel ezelőtt foglalkozás közben egy 6 éves gyermek többször ismételgette, hogy csicska óvónő, csicska óvónő”

A T-Tudok január végén publikálta azt a kutatást, amelyet az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének megbízásából készített az oktatás „emberierőforrás-szűkösségéről”. Az eredményekből egyértelműen kiderül: a pedagógusszakos hallgatók két ok miatt lesznek pályaelhagyók, ezek közül az egyik egyértelműen az alacsony fizetés. Az elmúlt hetek pedagógus- és diáktüntetésein sokat emlegették, hogy ha a pályakezdők alapbére a szakmunkás minimálbért sem éri el, ezért ki kell egészíteni.

Ám valójában a tíz-tizennégy éve dolgozók közül is sokan vannak ilyen helyzetben. 2022 januárja óta egy kezdő pedagógus alapfizetése bruttó 260 ezer forint (ennyi a garantált bérmininum, ennél kevesebbet a jogszabályok miatt nem kaphatnak). Ehhez jön hozzá az 52 ezer forintos ágazati szakmai pótlék, amelynek az emeléséről tavaly év végén döntött a kormány, nem aratva osztatlan sikert a jóval jelentősebb béremelést követelő szakszervezeteknél. Összesen bruttó 312 ezer forinttal számolhatnak a pályakezdők – és rajtuk kívül azok is, akik főiskolai diplomát szereztek (például tanítóként vagy óvodapedagógusként dolgoznak), az életpályamodell „pedagógus I” kategóriájában vannak, és kevesebb, mint tizenöt éve dolgoznak. Ők – családi és egyéb adókedvezmény nélkül – nettó 207 ezer forintból kénytelenek kijönni egy hónapban.

A maximális fizetés eléréséhez Magyarországon tanárként 42 évet kell dolgozni, míg az EU-átlag 25 év. Vagyis túl sokáig nem élvezhetik a „magasabb” fizetést: a pedagógusok leghamarabb 22 éves korukban kezdhetnek el dolgozni, vagyis 64 évesen, egy évvel a nyugdíjkorhatár előtt jutnak el a maximális fizetéshez. Ami a „pedagógus II” kategóriában egyetemi végzettséggel 416 ezer, főiskolai diplomával 374 ezer forint, ehhez jön az ágazati szakmai pótlék. Ez mindennel együtt, adókedvezmények nélkül 300-330 körüli nettót jelent, ennél magasabb bért csak a mesterpedagógus vagy a kutatótanár kategóriába lépők kaphatnak.

A T-Tudok-kutatás egyébként arra is kitér, hogy az iskolákban, óvodákban dolgozók fizetése mindenféle összehasonlításban siralmas – az OECD-országokban átlagosan a diplomások átlagbérének 90 százalékát kapják meg a pedagógusok. Nálunk a 66 százalékát.

Heti 42 és fél munkaóra

„Nehezen viselem a megnövekedett terheket. Annyira elfáradok a napi plusz munkáktól, hogy nincs erőm minőségben felkészülni az óráimra. Hétvégén előre dolgozom, pedig akkor kellene pihennem és feltöltődnöm. Szerettem a munkám, szerettem tanítani, a gyerekekkel lenni, játszani, beszélgetni, iskolán kívüli programokat szervezni számukra. Mára alábbhagyott a lelkesedésem. Látom magam körül az elkeseredett, kiégett kollégákat...”

A Szülői Hangnak helyzetjelentést küldők egy része komoly problémának nevezte a pedagógusok túlterheltségét, a kiégést, az erkölcsi és szakmai megbecsülés hiányát, az adminisztratív terheket. A már idézett T-Tudok-kutatás kiemeli, hogy a munkaterhelésről nehéz pontos adatokat közölni – főleg azért, mert a tanárok már rég nem csak a saját óráikat tartják meg, hanem rendszeresen helyettesítenek hiányzó kollégákat, beosztják őket ügyelni, étkeztetésre. A kutatók a visszajelzések alapján mindenesetre úgy számolnak – a 45 perces tanórákat 60 perces munkaórára számolva át –, hogy a nem iskolaigazgatóként vagy helyettesként dolgozók heti munkaóráinak száma 42 és fél. Ezzel kalkulálva évi mintegy 35 milliárd forintra tehető a pedagógusok által elvégezett és ki nem fizetett „láthatatlan munka”.

5000 nyugdíjas, 2000 pályakezdő

„Múlt héten szóbeli elbeszélgetést tartottunk az intézményünkbe jelentkező nyolcadikos diákoknak. Az egyik tanuló félévi bizonyítványát átnézve furcsának találtuk, hogy minden tantárgyból ötös osztályzata van, kivéve a biológiát, amiből hármasa volt. Megkérdeztük, hogy alakult ez így? Mire a tanuló azt válaszolta: ja, biológiatanár egy hónapig volt az iskolában, akkor kapott egy hármas osztályzatot, amit nem tudott kijavítani azóta sem. Biológia szakos tanár hiányában gyakran lyukasórájuk van, vagy egy ráérő, más szakos pedagógus megy be órára, és felolvassa a következő leckét a tankönyvből”

A tanárhiányról komoly csörte volt az elmúlt években a szakszervezetek és a minisztérium között: előbbiek szerint körülbelül 12 ezer főállású pedagógus hiányzik az oktatási rendszerből, míg a tárca szerint természetes, hogy nyáron több ezren keresnek maguknak új állást, szó sincs komoly tanárhiányról. A KSH adatai szerint 2021 második negyedévében 6000 pedagógusállás nem volt betöltve, ez pedig – emeli ki a T-Tudok – a 150 ezres pedagóguslétszámhoz képest nem sok, bár maga az adat rekordot dönt. „Ráadásul az egy pedagógusra jutó tanulókat tekintve kifejezetten kedvező arányokat találunk, nemzetközi összehasonlításban is (kb. 10 tanuló jut egy pedagógusra). Ugyanakkor, ahogy erre az interjúk rávilágítottak, valójában a humánerőforrás-gazdálkodás minősége alacsony, és ezért egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás” – írják a kutatási összefoglalóban.

Ennél árulkodóbbak a részadatok. Észak-Magyarországon az órák több mint tíz százalékát nem szakos tanár tartja, a hátrányos helyzetű térségek iskoláiban nagyon nagy a fluktuáció, a tantestület 40 százaléka cserélődik le öt éven belül. Az óvodákban és a készségfejlesztő iskolákban épp ott jut több gyerek egy pedagógusra, ahol nagyobb a hátrányos helyzetű óvodások, iskolások aránya. A tanárhiányt csak súlyosbítja, hogy miközben évente körülbelül ötezren mennek nyugdíjba, a pályakezdők száma 2100 körül mozog. A Magyar Kémikusok Lapja tavaly azt közölte, hogy országosan 2078 általános iskolai „feladatellátási helyen” (ezek gyakorlatilag tagiskolák, egy iskolához több ilyen tartozhat), 214 gimnáziumban és 125 „kombinált” általános iskolában-gimnáziumban nincs kémiatanár.

Heti 34 óra, aztán jönnek a különórák

„Két gyermek édesanyja vagyok. Egyikük általános, másikuk középiskolás. A gyerekek iszonyú mértékben leterheltek. A középiskolás lányomnak minden nap 8-tól 3-ig vannak órái, kivéve a csütörtököt, mert aznap 8-tól 5-ig! Ezek után jön még a házi feladat, a tanulás, készülés a dolgozatokra és miden egyéb sport és közösségi tevékenység”

A Szülői Hang válaszadói közül sokan a legfőbb problémák közé sorolták a diákok túlterheltségét és a komoly tananyagmennyiséget. Az óraszámot egyébként a Nemzeti alaptanterv szabályozza, évfolyamonként meghatározva a maximális óraszámot. Ez az első, a második és a harmadik osztályban heti 24 óra, a negyedikeseknél 25, a felső tagozatban 28-30 óra. A technikumokban és a gimnáziumokban ennél jóval több órájuk van a diákoknak, 34 órát tarthatnak meg az iskolák.

A szaktanárok főként a „megtanulhatatlan” tananyagmennyiségre is panaszkodnak – irodalomból a 2012-es NAT például még csak 10-15 olyan művet határozott meg, amelyet mindenképpen tanítani kell, ám a 2020-ben, felmenő rendszerben bevezetett alaptanterv már hatvan-hetven ilyen művet jelöl meg. Nem véletlen, hogy 2020 tavaszán számos szakmai szervezet, tanárok – köztük egyházi iskolák pedagógusai – tiltakoztak az új alaptanterv bevezetése ellen, többek között arra hivatkozva, hogy ilyen tananyagmennyiség csak a frontális oktatást teszi lehetővé, nem marad idő csoportban, párban dolgozni, elmélyülni egy-egy témában, projektfeladatokat kiosztani.

Integráció – csak papíron?

„Nehéz megfelelő óvodát, iskolát találni, különösen, ha a gyerek eltér az átlagtól, vagy fejlesztésre szorul. A jogszabályok ugyan előírják a kötelező fejlesztés biztosítását, de a gyakorlatban az intézmények jó része képtelen ezt biztosítani. A szülők kénytelenek magán úton megoldást keresni, ami szintén nem egyszerű, mert itt is gyakran telítettek a csoportok”

Sok szülő és tanár kitértek a különböző problémákkal küzdő gyerekek – például a sajátos nevelési igényű óvodások és iskolások – integrációjának gyenge pontjaira, amely számos más oktatási problémához hasonlóan leginkább a szakemberhiányra vezethető vissza. A T-Tudok kutatása is kitér arra, hogy a készségfejlesztő tanárokból már 2008-ban is hiány volt, az álláshelyek negyede-ötöde már akkor sem volt betöltve, de ezen a területen tovább romlott a helyzet, 2013 óta – más szakosok mellett – gyógypedagógusokból is megugrott a hiány. Ebben a pillanatban egyébként – a tanév közepén – a közigazgatási állásportálon, a Közigállás.gov.hu-n több mint 220 gyógypedagógusi álláshirdetés van.

A közoktatási statisztika alapján a pedagógiai szakszolgálatokban lévő, egy szakemberre jutó gyerekek száma éppen ott – Borsodban, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves megyében – a legmagasabb, ahol a lemorzsolódás kifejezetten komoly probléma, Budapesten a statisztikák „átlagon felüli” ellátottságról árulkodnak. A kutatás arra is kitér, hogy országosan az iskolák felében, addig a hátrányos helyzetű, jellemzően észak-magyarországi és észak-alföldi általános iskolák 84 százalékából hiányzik az iskolapszichológus státusz.