„Tényleg arról van szó, hogy azonos körülmények között, azonos feladatlapok megoldása azt jelenti, hogy minden gyereknek azonos esélye van a család által kiválasztott iskolába bekerülni? Hát persze, így a legjobbnak tartott iskolák a legjobbnak bizonyult gyerekeket felvéve még annál is jobbak lesznek, aztán a kevésbé jóknak a kevésbé jó gyerekek jutnak, akik valahogy majd csak elevickélnek az érettségiig, de akik az ilyen-olyan szakképzést választják, ebből a felvételi dologból kimaradnak. Ők eleve a pályán kívül vannak, s hogy ezzel jól jártak-e vagy sem, külön kérdés. Itt a leendő gimnazistákról van szó, azokról, akiket családjuk a jövő diplomásainak szán” – írja Kerényi Mari, a Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakgimnázium egyik alapítója.
Hozzáteszi: az iskolák pedig szemrebbenés nélkül elfogadják azt, ami van. Az egyik madártávlatból megállapítja, hogy hiszen mindenki ugyanazt írta, ha nehéz volt, hát mindenkinek egyformán az volt. Nem esett csorba az esélyegyenlőségen.
„Statisztikák szerint az átlageredmény magyarból kb. 50%, matekból pedig 45% körül jár évek óta. Magyarán a gyerekek a felét vagy felét sem tudják annak, amit kérdeznek tőlük, avagy megfordítva: átlagosan a kérdések fele vonatkoztatható a gyerekek ismereteire. Mindenesetre egy elit gimnázium arról számol be, hogy a hozzá jelentkezők által elért pontszám olyan 10-20%-kal áll az átlag felett. Így van ez már – mosolyognak szerényen –, valahogy ilyen gyerekeket vonzanak magukhoz. Egy hasonló helyen tanító kolléga pedig azt igyekszik megértetni a szülőkkel, hogy amennyiben nem akarják mindenféle rendetlen, rossztanuló gyerek közé vegyíteni a magukét, akkor bizony bele kell húzni: igenis, tessék csak megtanulni a korábbi évek feladattípusait, begyakorolni a megoldásokhoz vezető algoritmusokat. Aki nem veszi erre a fáradságot, az ne is számítson semmi jóra. A felvételi legfontosabb funkciója a szelekció! Gondolatmenete hibátlanul illeszkedik a már megidézett Darwinéhoz” – folytatja.
A teljes cikket itt olvashatjátok el.
