"A diákjaink ki vannak éhezve az újra, arra, hogy valami történjen"

A Baranya megyei Dencsházán 560-an élnek. A helyi iskola diákjainak nagy része hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, a pedagógusok pedig minden nap azért küzdenek, hogy ne csak a tananyagot tudják megtanítani a gyerekeknek. Az idei eredmények magukért beszélnek: a 2019-ben ballagó nyolc diák mindegyike továbbtanul.

  • Csik Veronika

Egy diák megy két tannyelvűbe, ketten mennek közgazdasági szakközépbe, illetve más szakközépiskolákba, csupán ketten választottak szakiskolát. Az idei nyolc ballagó közül mindenki továbbtanul

 – mondja Hábián-Fazekas Szilvia Tünde, a Dencsháza-Hobol Általános Iskola igazgatója. A Baranya megyei Dencsházán vagyunk, amelynek általános iskolájába a HVG Élménynap idei programja miatt érkeztünk.

Dencsháza nem messze fekszik Szigetvártól, a településen körülbelül 560-an élnek. A Dencsháza-Hobol Általános Iskola körzeti iskola, hozzájuk tartozik a szomszéd község, Szentegát és a közelben lévő puszták – vagyis tanyabokrok –, Kárász, Galambos és Péterfa is. A nem helyben élő gyerekek falubuszokkal és a helyi volánjáratokkal érkeznek reggelente.

Fazekas István

Az iskolában 106 diákkal 11 pedagógus foglalkozik. A tanítók sok éve dolgoznak az iskolában, nagyon kicsi a fluktuáció – meséli az igazgató. „A kollégák többsége 15-20 éve itt van. Itt máshogy kell tanítani, és sajnos sok a kudarc is, de aki egyszer itt marad, az hosszútávon marad” - teszi hozzá. Bár az iskola kicsi, minden órára van szaktanáruk. Így a suli azon "szerencsések" egyike, ahol a természettudományos tárgyakat nem a történelem-, magyar- vagy épp a tornatanár, hanem kémia és fizikaszakos tanárok oktatják.

Nincs egyszerű dolga az itt tanító pedagógusoknak. Az iskola 106 diákjának több mint 70%-uk gyermekvédelmi támogatást kap, 57%-uk halmozottan hátrányos helyzetű, emellett kilenc sajátos nevelésű igényű tanulójuk is van. Őket integráltan oktatják – mondja az igazgató. A hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig – bár ez nem kötelező – fejlesztési terveket készítenek. „Ez azt jelenti, hogy minden évben felmérjük, milyenek a diákok képességei, esetleg mi az, amiben fejlődniük kell, és azokat a területeket tanórákon igyekeznek a tanítók külön fejleszteni.”

Ez az iskolában eddig egy szerencsés taktikának bizonyult, ugyanis kis létszámú osztályaik vannak. Ezek a diákok 28-30 fős osztályban észrevehetetlenné válnának – véli az iskola vezetője. A dencsházi 12-15 fős osztályokban azonban ők is szóhoz jutnak, és a tanárok észreveszik, ha valakire oda kell figyelni, jóval több idő jut egy-egy tanulóra.

Fazekas István

„Amikor ide érkeznek a gyerekek, nincsen szókincsük. Nem tudják kifejezni magukat, esetleg nem tudnak egész mondatokban beszélni. Ezt kellene kompenzálni az iskolának. Nem könnyű” – mondja az iskola vezetője a pedagógusok legnagyobb kihívásairól. „A szülők szociális helyzete is nagyban hozzájárul a gyerekek sok-sok hiányosságához. Nagyon sok szülőnek csak nyolc általánosa van, munkája pedig csak a felüknek van” - teszi hozzá.

Amikor a nyaralás csak álom

A HVG csapata 2017 óta évente egyszer, valamelyik vidéki iskolában szervez élménynapot. Idén egészen Dencsházáig utaztunk, hogy különböző programokat és foglalkozásokat szervezzünk a helyi általános iskola diákjainak. Nem csak kvízeket, sport és kézműves foglalkozásokat, hanem sok más élményt is vittünk a gyerekeknek.

Fazekas István

Miközben kipakoltunk a buszból minden fontos felszerelést, ami a játékokhoz és a foglalkozások kellett, az egész iskola a gyerekektől visszhangzott. Amikor minden a helyére került, a diákok segítettek berendezni a termeket, megmutatni, mit merre találunk, minden mozdulatunkat érdeklődéssel figyelték. Idén kilenc állomáson kellett végigmenniük, ahol rajzolniuk, kvízeket oldaniuk, sportolniuk és saját kezűleg szélforgót, karkötőt kellett készíteniük. „Nekem az tetszett a legjobban, ahol labdáztunk” - mondja az egyik diák. „Nekem meg az, ahol rajzolni kellett, mert kaptunk egy egész zacskó chipset” – kiabálja túl egy fiú.

 „Mi is szoktunk hasonló jellegű programokat szervezni, de az teljesen más, amikor a megszokott tanárok csinálják” - meséli az iskola igazgatója. „Látom a gyerekeken a hihetetlen izgalmat és kíváncsiságot. Ki vannak éhezve az újra, arra, hogy valami történjen. Sajnos ha mi nem visszük el őket kirándulni, a szülők nem tudják. Szerencsére nálunk minden osztály megy osztálykirándulásra” - teszi hozzá.

Fazekas István

 „Nagyon kevés gyereknek adatik meg, hogy elmehet nyaralni. Néhány gyereknek még a 30 kilométerre lévő pécsi kirándulás is hatalmas dolog volt” – meséli el az igazgató.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

A garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszok ösztöndíját – nyílt levelet írtak a kormánynak a PhD-hallgatók

A mindenkori garantált bérminimum szintjére emelnék a doktoranduszi ösztöndíjat egy újonnan alakult, alulról szerveződő doktoranduszcsoport tagjai. Nyílt levelükben azt követelik, hogy a jelenleg havi 140 ezer forintos alapösztöndíj helyett minden PhD-hallgató legalább havi bruttó 373 200 forint támogatást kapjon.

Lovász László: „Attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek”

A magyar oktatás egyik legnagyobb problémájának azt tartja Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, hogy a gyerekeknek egyre korábban kell versenybe szállniuk a jobb iskolákért. Szerinte a jelenlegi rendszer túl nagy nyomást helyez a diákokra, miközben a legtöbb tehetség ilyen fiatal korban még nem mérhető fel.

A gyerek nem vezethet autót – Hogyan válik a szabadság valódi felelősséggé az iskolában?

A magyar közélet egyik visszatérő problémája, hogy a vitákban hajlamosak vagyunk a másik oldalt nem egyszerűen ellenfélnek, hanem ellenségnek tekinteni. Ez a gondolkodásmód lassan átitatja az oktatásról, a közéletről és a közintézményekről szóló beszélgetéseket is. Pedig a demokrácia lényege éppen az, hogy az egyet nem értés nem zárja ki az együttműködést. A magyar társadalom polgárosodása történelmi léptékben még mindig folyamatban van. A szabadság, az autonómia és a felelősség viszonya sokszor nem stabil kulturális tapasztalat, hanem tanulási folyamat. Ez az oktatásban különösen jól látszik.