1575-ben fedezték fel a nyolc kilométer kiterjedésű Rouffignac-barlangrendszert, amelyben 250, 13 ezer éves sziklarajzot találtak, köztük 158 mamut-, 28 bölény-, 15 ló-, 12 kecske-, 10 gyapjasorrszarvú-ábrázolást, továbbá egy medvefigurát és négy emberi "alakot" azonosítottak - olvasható a The Guardianben.
Csaknem négy évszázad múltán, 1956-ban derítették ki, hogy prehistorikus rajzokról van szó, 2006-ban pedig amerikai kutatók felfedezték, hogy a barlangok falain gyerekujjak nyomai láthatók - a kicsik kézzel felvitt vörös agyagból készítették alkotásaikat.
A cambridge-i egyetem kutatói a közelmúltban fejlesztettek ki egy olyan módszert, amellyel meg lehet határozni az ifjú művészek nemét és korát. "Három és hét év közötti gyerekek voltak az alkotók. Négy személyt tudtunk azonosítani, közülük a legtermékenyebb egy öt év körüli kislány volt" - hangsúlyozta Leslie VanGelder, az amerikai Walden Egyetem kutatója, aki 2006-ban felfedezte a gyermeki rajzokat, és két éven át elemezte azokat.
A "sárfestészet" alkotásai beborítják sok barlang és átjáró falát és mennyezetét. Az egyik barlangban oly sok van belőlük, hogy ez vagy játszószoba lehetett, vagy gyakorlóhelyiség, ahol művészi képességeik kibontakoztatására ösztönözték a kicsiket.
Négy felnőtt keze nyomát is azonosították, bár lehet, hogy két további felnőtt is részt vehetett a "művészeti oktatásban". A rajzok elhelyezkedéséből a barlanglakók rokoni kapcsolataira is lehet következtetni. Az egyik hétéves kislány például többnyire a legkisebb felnőtt társságában alkotott, aki vélhetően a bátyja lehetett. Egy kétéves kisgyerek rajzaiból arra lehet következtetni, hogy felnőtt vezette ujjait, némely alkotás pedig olyan magasan van, hogy a kicsik vélhetően egy felnőtt vállain ülve rajzolhattak.
"Ezek az alkotások arról tanúskodnak, hogy a gyermekek nem összevissza rajzoltak, hanem felnőttek irányításával tanultak. Ez társas tevékenység volt" - hangsúlyozta Jess Cooney, a cambridge-i egyetem doktoranduszhallgatója. Hasonló ábrázolásokat találtak más barlangokban Franciaországban, Spanyolországban, Új-Guineában és Ausztráliában.
"Nem tudjuk, hogy miért készültek, csak találgathatunk, hogy valamiféle rituálé lehetett, vagy a gyermekek képzését szolgálták, esetleg unaloműzésre szolgált esős napokon a barlanglakók számára" - vélekedett Jess Cooney.
MTI
