David Blunkett, brit ex-miniszter, a házi feladat megkérdőjelezhetetlenségét hangoztató szakember szerint sok kérdésre választ ad az, hogy a gyerekek naponta minimum három órát ülnek a televízió előtt, és mindössze fél órát foglalatoskodnak a másnapi teendőikkel. Nem véletlen, hogy Blunkett hivatali munkája során különböző ajánlásokat vezetett be: 10 éves korig napi fél, 15 éves korig napi egy, 20 éves korig napi másfél órát (és így tovább) töltsenek a gyerekek gyakorlással tanítás után.
Alfie Kohn, amerikai tudós azonban ellenkező véleményen van. Legújabb, a „Házi feladat mítosz” című könyvében összehasonlító nemzetközi tanulmányokat citál, hogy bebizonyítsa: nincs szükség plusz munkára, a gyerekeknek sokkal jobbat tesz, ha a családjukkal vannak, és nem az íróasztal előtt görnyednek, illetve nem stresszeli őket a másnapi számonkérés.
Cecily Hanlon, a brit Leeds-i tanítónő szerint a házi feladat időpocsékolás - nem csak a diákoké, hanem a tanároké és a szülőké is egyaránt. „Szinte minden rendes szülő olvas a gyerekének, ezt egyfajta kellemes tevékenységként élik meg mindannyian, azonban a napi rendszerességű házi feladat gondot okoz, azt mutatja, hogy a gyerekkel mindig van valami probléma, amit meg kell oldani, és ez olykor kaotikus magánéletet eredményez.”
Az egyre erősödő problémára hathatós megoldást jelenthet a napközi, mely révén a gyerekek elvégezhetik azokat a feladatokat, melyek hozzájárulnak fejlődésükhöz, ám nem okoznak kellemetlenséget odahaza.
Susie Lawrence, az Oxfordshire-i Szent András Általános Iskola igazgatónője szerint a probléma a házi feladat alkalmazásában rejlik. „Az iskola utáni feladatok elvégzésének célja, hogy a gyerek átismételje mindazt, amit az órákon tanult. Sok pedagógus azonban új tananyaghoz kapcsolódó feladatot ad, elvárva a diákoktól, hogy azt maguktól sajátítsák el.”
