Azok a felsőoktatásban részt vevő tanulók, akik feszültségük oldására alkoholt fogyasztanak, valószínűleg felnőtt korukban tovább folytatják az ivást – állítja egy friss tanulmány.
Eduline
A főiskolai és egyetemi tanulók számos gonddal, és önértékelési problémával szembesülnek diákéveik alatt. A személyes nehézségek megoldásaként, valamint az önbizalom növelésére sokuk az alkoholt hívja segítségül. Egy új tanulmány szerint ők azok, akik tovább folytatják a túlzott mértékű ivászatot felnőtt korukra is.
Számos kutatás írta már le a felsőoktatásban résztvevő diákok tipikus pszichoszociális fejlődését: szülőktől mentes önálló élet megalapozása, kifinomodó értékítélet, javuló interperszonális kapcsolatok, és az alkoholfogyasztás kezelése. Az Ohio Egyetem felmérésének eredménye szerint azok a felnőttek, akik 34 éves korukra is mértéktelenül isznak, nemtörődömségükben arra használták az alkoholt, hogy az tompítsa a szociális és kognitív fejlődésüket – beleértve az italhoz fűződő egészséges viszony kialakítását is. Az ittasság pedig minden esetben komoly veszélybe sodorta a részegeket, kezdve a végzetes sérülésektől a szexuális erőszakon át a mentális problémák és alkoholfüggőségig.
A tivornyázás férfiak esetében öt vagy annál több, nők esetében négy vagy annál több ital elfogyasztását jelenti egy este alatt – határozták meg korábban a Harvard kutatói. Ada Demb, az Ohio Egyetem, valamint Corbin Campbell, a Maryland Egyetem szakembere az Egyesült Államok középső részének egyetemeit vizsgálták, jelenlegi ivászati-szintjük szempontjából. Emellett adatokat gyűjtöttek 1983 és 1993 között végzett véndiákoktól is. A nagy kockázatú ivókat az amerikai Alkoholfüggőség és Alkoholizmus Országos Intézetének (National Institute for Alcohol Abuse and Alcoholism, NIAAA) kérdőíve alapján kategorizálták.
Demb és Campbell arra jutottak, hogy a nagy kockázatú főiskolai ivók nyolcvan százaléka bizony tovább folytatta szeszfogyasztását a diplomázás után, ám ennek „csak” húsz százaléka vált súlyos alkoholistává. A felmérésben részt vett nagy kockázatú ivók közül, aki abbahagyta tanulmányait követően a probléma-alkoholizálást, összességében is lecsökkentette szeszfogyasztását a diákéveihez képest – mely azt mutatja, hogy a szociális fejlődése megközelítette a normális értékeket. Az eredmények arányukban egyébként megegyeznek a nagy nemzeti átlaggal.
Amennyiben a diákok azon részhalmaza, mely az államvizsgát követően is folytatja az ivást, azonosíthatóvá válna, az abba tartozó tanulók számára előnyös lenne az a tanácsadás, mely a kockázatok csökkenését hivatott szolgálni. Sőt, a diákévek a legmegfelelőbb időintervallum arra vonatkozóan, hogy hatékonyan beavatkozzanak a folyamatba.
„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
A Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint az oktatás szinte minden területén változtatni kell. Ennek megvalósításához azonban meghatározóan fontos az előzetes szakmai és társadalmi vita.
Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.
Módosult az Országgyűlés Oktatási Bizottságának összetétele a parlament.hu oldalon megjelent adatok szerint. A fideszes Radics Béla helyére Molnárné Dr. Lezsák Anna került, míg a tiszás Kapronczai Balázs helyét Dr. Hankó Balázs vette át, aki egyúttal a bizottság második alelnöki tisztségét is betölti.
