A mesterképzésekről tanácskoztak Budapesten

A szakállamtitkár tájékoztatott, a mesterképzéseknek részben diszciplináris célja, részben a gyakorlatorientált alapképzésekre épülő gyakorlatorientált képzés egyetemi szintre emelése a feladata.

Manherz beszámolt, a 21700 mesterképzési hely elosztásáról egy öttagú bizottság döntött, eddig 19500 helyet osztottak el. "A törvénybe foglalt 35 százalékos korlát országos korlát, az intézményeknek járó helyek elosztására nem érvényes" - mondta az államtitkár, majd hozzátette, a kapacitásszám függvényében előfordulhat, hogy egy intézmény a 2006-ban, alapszakon tanulmányaikat megkezdők 40 százalékának megfelelő számú helyet kap, míg máshova csak a hallgatók 20 százalékának megfelelő hely jut. Az öttagú bizottság azonban áprilisban még felülvizsgálja az elosztott helyek arányát a jelentkezési mutatók ismeretében, ekkor még korrekció várható.

Az államtitkár felhívta a figyelmet, hogy a mesterképzések bemeneti követelménye intézményi hatáskör, mindössze a pontrendszer egységes. Eszerint 100 pontot lehet elérni maximálisan, ebből 10 pont szerezhető előnyben részesítés (többletpont) címén.

Manherz Károlyt követően Baranyai Károly, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem oktatója a bolognai rendszer bevezetésének egészét vizsgálta. Előadásában hangsúlyozta, a bolognai rendszert a felsőoktatás globalizációja miatt be kellett vezetni, ám ebbe a helyzetbe Magyarország belekényszerült. A szakember bírálta a magyar többciklusú képzés megvalósulásának részleteit, szerinte a magyar felsőoktatás nem találkozik még a hazai munkaerőpiaccal sem, pedig az Európai Felsőoktatási Térség hasonlóan az Amerikai Felsőoktatási Térséghez elsősorban a munkaerő-képzésre fókuszál. A szakember hiányolta, hogy szerinte a magyar kreditrendszer csak egyirányú mozgást engedélyez, vagyis, hogy egy hallgató az adott képzésben lassabban, vagy gyorsabban mozogjon, végezze a képzést. "Nálunk még intézményen belül sem lehet különböző karokon egyazon tárgyat elismertetni, ezért sem a belföldi, sem a külföldi mobilitás nem működik megfelelően. Ez azért is probléma, mert a bolognai rendszer lényege egész Európában a hallgatói mobilitásra épülő munkaerő mobilitás" - mondta.

Az oktató beszámolt arról is, hogy Európa a hirtelen jött felsőoktatási expanzió miatt döntött úgy, hogy átveszi az amerikai felsőoktatási képzési struktúrát, így volt ugyanis legegyszerűbben megoldható a tömegképzés problematikája. Ugyanakkor rámutatott, hogy míg az Egyesült Államokban az első szűrő a középiskola után a nálunk felsőfokú szakképzésként meghonosult képzési forma, az képzi a felsőoktatási piramis alját, addig nálunk FSZK-ban kevesebben tanulnak, mint doktori képzésben.

Szó esett az alapképzés túlzott szakirányosodásának problematikájáról, illetve arról, hogy hazánkban megfelelő koncepció hiányában a korábbi ötéves képzési tematikát a legtöbb tudományterület esetében elvágták a harmadik év végén és így kettészedve alakították ki a két képzési szintet.

"Magyarországon a BA, BSc képzést az egyetemi képzés alapozásaként fogják fel az intézmények, ahelyett, hogy általánosabb, gyakorlati készségekre épülő, a munkaerőpiacon jól hasznosítható képzést valósítanának meg. A Lissaboni stratégia szerint a mesterképzés feladata lenne, hogy integrált tudást, eredeti gondolatokat, és képességeket alapozzon, fejlesszen. "Nincs felsőoktatási stratégiánk" - zárta előadását Baranyai.

Felsőoktatási prognózis, szükséges változtatások

Antal János, az Általános Vállalkozási Főiskola főigazgatója, Mi lesz veled többosztatú képzés címmel vizsgálta a bolognai rendszert. Antal erőforrás koncentrációt, regionális integrációt, tudásközpontok létrejöttét prognosztizálta. Kitért arra, hogy a duális felsőoktatási rendszerük hagyományőrzésből megtartotta a főiskola és egyetem elnevezést, bár a képzési struktúra egyenjogúságot teremtett az intézmények között. Mégis a főiskolák jövőjét Antal divízió kampuszként, vagy szatelit kampuszként látja. Ezt úgy képzeli, hogy a jövőben a tudományegyetemek, mint a regionális tudásközpontok működnek majd, az osztott és osztatlan mesterképzésnek, a doktori és szakirányú továbbképzésnek helyet nyújtva, míg a divízió kampuszok az alap, a felnőttképzéssel foglalkoznak, helyenként integrálva a középfokú szakképző intézményeket is.

Antal rámutatott, hogy a bolognai képzés bevezetése egyelőre több sebből vérzik, a mester és doktori fokozat jövőjét is tudományterületi szinten látja, szerinte az akadémiai tudásnak is interdiszciplinárisnak kell lennie, továbbá a főigazgató a professzionális és az akadémiai oktatás szétválasztását szorgalmazza, valamint a felsőoktatás finanszírozásának átalakítását.

Zalai Ernő, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára az akadémiai mesterképzésről beszélt. A gazdasági képzések példáján keresztül mutatta be a bolgonai rendszer képzési megvalósulásának problémáit. Mint mondta, a gazdasági alapképzésben nem válik szét kellőképp a professzionális és elméleti, akadémiai szakosodás, ami azt eredményezi, hogy sokan nem lesznek felkészülve sem a mesterképzésben elvárt szintre, sem a munkaerő-piaci elvárásokra. "Nem lehet egyszerre a piacra és a tudományos, elméleti képzésre képezi hallgatókat" - mondta.

A túlzott szakosodást Zalai is alapképzés egyik fő problémájaként említette, mert szerinte az megnehezíti a további mozgást, hiszen egy gazdasági menedzsment képzésben tanuló hallgató például majdnem biztos, hogy gazdasági menedzsment mesterszakon tanul majd tovább. "Olyan szakon tehát, amire már addig is nagy rálátással bírt" - magyarázta.

Zalai szerint a bolognai rendszer legfőbb célját, a nemzetközi mobilitást gátolja a három évre épülő, azt követő kötelező, állami támogatással működő gyakorlat. "Ez egyrészt pazarlás a hallgató idejével, az állami közpénzzel, és nehezíti a mobilitást, mert egyedülálló követelmény egész Európában" - mondta, majd hozzátette: rugalmas, eltérő képzési idejű mesterképzések kialakítására lenne szükség".

Koncepció nélkül nem lehet építkezni

Dr. Roóz József, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője a mesterképzések professzionalizálása, lehetséges válasz a munkaerő-piaci igényekre témában beszélt.

Róoz szerint - hasonlóan Antalhoz -, a felsőoktatásban elsőként finanszírozási rendszert kellene váltani a csökkenő hallgatói létszám miatt, szerinte ugyanis a hallgatói normatíva rendszere eredményezi a felvételinél tapasztalható minőségcsökkenést. "Az intézmények kapkodnak a hallgatók után" - mondta. Temesi József, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára az Átalakulási prognózisokról beszélt.

Az előadó a politika túlzott szerepét okolja a bolognai rendszer jelenlegi helyzete miatt.

Temesi szerint a tömegképzés és a finanszírozási problémák miatt kellett változtatni a felsőoktatási rendszeren.

Abban megállapodtak az előadók, hogy nem lehet második ciklust szervezni úgy, hogy az első nem áll biztos alapokon, koncepciótlanul "lóg a levegőben". Valós helyzetelemzésre és a létező problémák megoldására a 2011-ben, az első mesterképzésben tanult évfolyam végzésének évében lesz lehetőség.

(www.edupress.hu)