Itt a történelem érettségi feladatsor - A megoldások

Az eredeti feladatsort itt olvashatjátok.

13.

Feladat megértése: A vizsgázó alapvetően a reformáción belül a kálvini irányzattal (református) foglalkozik

A reformáció kibontakozásában Luther mellett óriási szerepe van Kálvin Jánosnak. Kálvin a XVI. században élt és nagy jelentőséget tulajdonított a tiszta, egyszerű egyháznak, ezért elvetette a díszítéseket, és az egyházi valamint a mindennapi életben is a hivalkodásmentességre helyezte a hangsúlyt. Míg a katolikus egyház hierarchikusan, a kálvini egyház közösségi alapon épül fel. Egy olyan egyházszervezetet hozott létre Genfben amelynek az alapja, hogy a hívők beleszólhatnak az egyház működésébe és felügyelhetik az egyház működését. Mindez a presbiterek révén valósul meg, akik a vallási közösség megbecsült tagjai és megbízatást kapnak erre a feladatra. Ők alkotják a prédikátorokkal (lelkészekkel) együtt a konzisztóriumot, azt az egyházi testületet, amelyik a vallási közösség legfontosabb döntéseit hozza. Az egyházi tanács a városi tanácsnál is fontosabb kiváltságokkal rendelkezik és irányítja az iskolák és a szociális intézmények tevékenységét. Kálvin mindezt egy népszavazással be is vezette Genfben, de más vallás érvényesülését nem engedte (példa: Miguel Serveto, unitárius prédikátor elítélése). 

Kálvin tanításainak fontos eleme az eleve elrendelés (predestinatio) aminek a lényege, hogy az egyes ember sorsa előre el van rendelve, így a polgár kiválasztottságának, sikerességének bizonyítéka a vagyoni gyarapodás. A hívő embernek nem szabad belenyugodni az elvetettségbe, hanem aszketikus élettel törekedni kell annak bizonyítására, hogy a kiválasztottak közé tartozik. A református vallás elsősorban Svájcban és Nyugat Európa egyes országaiban terjedt el, Magyarországon pedig a Tiszántúlon (Debrecen). 

14.

Feladat megértése: A vizsgázó az ipari forradalom eseménysorán belül alapvetően a vasútépítés forradalmával foglalkozik

Az első ipari forradalom az 1760-as évektől kezdődött és elsősorban Angliában hozott jelentős gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat.

James Watt találmánya, a gőzgép jelentős mértékben hozzájárult a közlekedés forradalmához. Stephenson 1814-ben találta fel a gőzmozdonyt, majd 1825-ben Stocton és Darlington között a vasúti közlekedés körülményei között is kipróbálta. Ezután óriási szerepet kapott az egyes országok fejlődését tekintve a vasúti közlekedés. Elsősorban ezzel az eszközzel juttatták el az árukat és a személyeket a rendeltetési helyükre és azok a városok, amelyek bekapcsolódtak a vasúti összeköttetésbe, óriási fejlődésen estek át. Leggyorsabb ütemben Nagy Britanniában és az USA-ban kezdődött meg az új eszköz alkalmazása (vasúthálózat hossza itt a legmagasabb kezdetben). Az USA a hatalmas területeket a vasúthálózat révén tudta bekapcsolni a gazdasági vérkeringésbe. A vasúti technika folyamatosan tökéletesedett, aminek révén egyre kisebb lett a városok közötti menetidő és így jelentősen növekedett az áruszállítás gyorsasága és az emberek szabadideje (London -Manchester 1750-ben 3 nap, 1855-ben 5 óra negyven perc). Az 1850-es évektől kezdve Európa több országában is lendületet kapott a vasútfejlesztés és többek között ennek eredményeképpen is az ipari forradalom második szakasza már több országot fog érinteni.

15.

Feladat megértése: a vizsgázó alapvetően az erdélyi társadalom etnikai, vallási, rendi tagozódásával foglalkozik a XVI. XVII. században

Erdély a XVI.-XVII. században önálló fejedelemségként működött. Három nemzet négy etnikum és öt vallás jellemezte. A magyaroknak (közigazgatási egységük a megye)  a szászoknak (közigazgatási egységük a szék) és a székelyeknek (közigazgatási egységük a szék) voltak politikai jogai (három nemzet), tehát ők rendelkeztek azzal a lehetőséggel, hogy részt vehettek a fejedelemség országgyűlésén és önmaguk irányítását is elláthatták. A román népesség csak a XIII. századtól kezd bevándorolni Erdélybe, ők nem rendelkeznek politikai jogokkal, de létszámuk fokozatosan növekszik ebben az időszakban (325.000 fő, főleg az erélyi vármegyékben). Vallásukat tekintve ők főleg görögkeletiek. A magyarok zömében katolikusok, de jellemző közöttük az unitárius vallás és a református vallás is. A szászok alkotják a legkisebb létszámú közösséget (85.000 fő), viszont gazdasági súlyuk annál nagyobb, ők főleg az evangélikus vallást követik. A székelyek magyarul beszélnek, eredetük bizonytalan, vezetőik a lófők, határőr feladatokat látnak el, ezért különleges szabadságjogokkal rendelkeznek, létszámuk ebben az időben (150.000 fő).

16.

Feladat megértése: A vizsgázó a magyar államszervezés Szent Istvánhoz kötődő feladatait mutatja be.

Szent Istvánt 1001. január 1-jén koronázták királlyá, a Szilveszter pápától kapott koronával. A koronázás révén megszületett a magyar keresztény királyság. A koronázási ceremónia révén az uralkodó az egyház ügyeibe is beleszólást kapott. Ezzel a felhatalmazással élve 10 püspökséget hozott létre Magyarországon, amelyek közül az esztergomi (érsek) lett a rangelső. Az érsekségek és a püspökségek mellett egyházi testületek működtek (káptalanok) amik különböző feladatokat láttak el: a székesfehérvári társaskáptalan őrizte például a koronázási ékszereket. A püspöki székhelyek emelése mellett gondot fordított az egyház működésének biztosítására (dézsma bevezetése) és előírta a templomok építését („Tíz falu építsen egy templomot…”, valamint támogatta a kolostorok (bencés szerzetesek- pl. Pannonhalma) működését. Törvényeivel segítette a keresztény vallásgyakorlat elterjedését.

A társadalom ebben az időben két alapvető csoportra tagozódott: szabadokra és szolgákra, törvényeiben természetesen megkülönbözteti a szankciók és szabadságjogok tekintetében ezeket a csoportokat. Törvénykönyvei révén biztosította a magántulajdon védelmét, a bűntől való elrettentést tartva legfőbb feladatának.

Az ország kormányzásának vezető testülete a Királyi tanács volt (legmagasabb udvari méltóságok, püspökök és megyésispánok alkották). A nádor számított a megyésispánok vezetőjének, egyben ő volt az udvar bírája és jövedelmeinek beszedője.

A királyi vármegyék rendszerét szintén István hozta létre. A vármegyék a királyi hatalmat képviselték területi szinten, élükön a megyésispán állt. A megyésispán hadi, közigazgatási, jogszolgáltatási feladatot látott el és ő kezelte a vármegye jövedelmeit.

A királyi hatalom alapja a királyi birtok volt, amely két csoportra oszlott: várbirtok és udvarbirtok. A várbirtokok szórtan helyezkedtek el, és a király kezén lévő várakat látták el jövedelmeikkel. A várak védelme a várjobbágyok feladata volt. Az udvarbirokok feladata a király kíséretének ellátása volt, hiszen az uralkodó folyamatosan járta az országot, nem lévén még ekkor állandó királyi székhely. A királyi birtokszervezet élén a várispánok és az udvarispánok álltak. Az uralkodó az egyháznak jelentős birtokokat adományozott, ezen felül még egyfajta birtoktípus létezett: a magánföldesúri, vagy más néven nemzetségi birtok.

Az uralkodó függetlensége jelképeként önálló pénzt veretett, felelős külpolitikát folytatott, kiszemelt utódját Imrét példaértékűen készítette fel az uralkodásra (Intelmek). 1038-ban bekövetkezett halála után azonban lányának férje a velencei Orseolo Péter követi a trónon.

17.

Feladat megértése: A vizsgázó a magyar nyelv államnyelvvé válásának folyamatát elemzi

A vizsgázó a kronológia és a források segítségével bemutathatja, hogy a magyar nyelv államnyelvvé válása agy hosszú folyamat eredménye volt. 1784-ben II. József nyelvrendelete révén a német nyelv lett Magyarországon az államnyelv (törvények, hivatalos íratok nyelve), ami közfelháborodást eredményezett Magyarországon (addig a latin volt a hivatalos nyelv). Ahhoz, hogy a magyar államnyelvvé váljon, szükséges volt a nyelvújításra, mert a magyar nyelv nem volt olyan”állapotban”, hogy alkalmas legyen erre a funkcióra. A nyelvújítás révén azonban a Habsburgok egyre kevesebb akadályt állíthattak az önálló magyar államnyelv útjába. Kezdetben a feliratok latin és magyar nyelvű párhuzamos szerkesztését és a bírósági ítélkezés alsó szintjének tekintetében a magyar nyelv használatát engedélyezték, aminek következtében az ország lakosságának nagyobb része érthette közvetlenül az ítéletet, majd a hivatali előrelépést is a magyar nyelv ismeretéhez kötötték. 1836-tól a törvények magyar nyelvű változatát kell hivatalosnak tekinteni Az 1840 évi Országgyűlés már szinte minden tekintetben a magyar nyelv privilégiumát erősíti, ehhez csak az az elem hiányzik, hogy államnyelvvé váljon, ami 1844-ben történik meg. A magyar nyelv államnyelvvé válása a soknemzetiségű országban a rendkívül mély konfliktusokat eredményezett, ugyanis a nemzetiségiek tartottak az erőszakos magyarosítástól. 

18.

A vizsgázó alapvetően a XVIII. századi demográfiai viszonyokkal és az ország újranépesítésével foglalkozik

A vizsgázó a forrásokból (atlaszból) megállapíthatja, hogy Magyarország egyes területei jelentősen elnéptelenedtek a török hódítás és az utána zajló belső zavargások, járványok következtében. Különösen az ország középső és déli területei voltak gyéren lakottak (kiemelten a nemrég visszakerült Temesköz), hiszen a török hódoltság ezeket a területeket érintette elsősorban. A népességeloszlás és az alacsony népsűrűség miatt kérdésessé vált, hogy ezen területek a közterhek ellátására és a kötelezettségek vállalására alkalmasak-e egyáltalán, hiszen kevés jószág és dolgozó munkaerő maradt, aminek pótlásáról kormányzati szinten kellett gondoskodni. III. Károly (1711-1740) és utóda Mária Terézia (1740-1780) uralkodása idején jelentős támogatásban részesültek a Magyarországra betelepülők: szabad közemberek számára hat éves-, kézművesek esetében 15 éves adómentesség. Az uralkodók arra is gondot fordítottak, hogy elsősorban katolikus németek érkezzenek az ország területeire (svábok), akik elsősorban Tolna-Baranya vidékeire, Buda környékére és Veszprém környékére telepedtek le. A svábok betelepítése lendületet adott a földművelés mellett az iparűzésnek is, így hosszú távon kedvező helyzetet teremtett az államkincstárnak a bevételeket illetően.

A benépesítés másik formája a belső népességvándorlás (migráció), a sűrűbben lakott területekről nagy számban vándorolnak át magyarok és más etnikumok is (szlovákok, románok) a gyérebben lakott középső területekre (Alföld, illetve Partium). A benépesítések és a migráció következtében Magyarországon a magyar lakosság száma 40% alá csökkent, a XIX században viszont ez az érték fokozatosan emelkedést mutat (asszimiláció).

19.

Feladat megértése: A vizsgázó a válaszában a magyar hadvezetés álláspontját elemzi

A vizsgázó a forrásokból (atlaszból) megállapíthatja, hogy a Don kanyar környékén intézett szovjet támadás (1943 január derekán) a sztálingrádi ütközethez (1942 november-1943 február) köthető szovjet offenzívához kapcsolódott. A magyar hadvezetés már a szovjet támadás kezdetén felismerte a hadsereg kilátástalan helyzetét, viszont ragaszkodott a végsőkig való kitartáshoz. Jány hadseregparancsnok gyávasággal vádolja katonáit visszaigazolva a németek megvetését, aminek oka a magyar felső tisztikarban rejlő németekkel szembeni kisebbségi komplexus. A magyar hadvezetés képtelen volt megmenteni a Voronyezs környékén harcoló II. magyar hadsereget, aminek következtében mintegy 130-140 ezer magyar katona és munkaszolgálatos halt meg. A vereség oka többek között a vezetők alkalmatlanságában rejlik. A meghozott hadparancsok távlati következményei valóban meghatározóak a német-magyar viszonyt illetően, viszont a történész a katonai viszonyok mögött lévő politikai együttműködés kérdésével nem foglalkozik a forrásszemelvényben.

20.

Feladat megértése:  A vizsgázó az 1956-os forradalomhoz vezető okok elemzésével foglalkozik

A vizsgázó a forrásokból megállapíthatja, hogy a Rákosi rendszer fénykora Magyarországon (1950-1952) rengeteg igazságtalanságot és felháborodást eredményezett. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kiváltságos helyzetet élveztek, jelenlétük nem volt indokolható a párizsi békeszerződéssel sem. Az fegyverkezés (az egyik képen egy április 4-i katonai díszszemle látható a Felvonulási téren, az egykori hatalmas Sztálin szobor alatt)és a hozzá kapcsolódó erőltetett nehézipari fejlesztés következtében az életszínvonal emelése háttérbe szorult. A Magyar Dolgozók Pártja bürokratikusan működött és vezetőit a Rákosihoz való hűség alapján választották. A párt és az állam szervei összeolvadtak (Pártállam). A demokratikus intézményrendszert 1948-49-re felszámolták: egypártrendszer, egyszemélyi vezetés, személyi kultusz jellemezte az országot, nem volt biztosítva az általános, egyenlő, titkos választójog, és a munkásság sztrájkjoga sem. A sztálinista politika automatikus követése együtt járt a magyar nemzeti jelképek elhagyásával, a nemzeti múlthoz köthető emlékek elhanyagolásával és a szovjet kommunista emlékek előtérbe helyezésével. 1953-55 között Magyarországon Nagy Imre volt kormányon, akinek a miniszterelnöksége idején a közélet demokratizálódása, a politikai elítéltek szabadon bocsátása, az életszínvonal emelése, a mezőgazdasági beruházások támogatása jellemezte az országot, ezért a magyar egyetemisták követelik, hogy ismét Nagy Imre alakíthasson kormányt, hiszen őt 1955 tavaszán az MDP vezetői szovjet nyomásra eltávolították a hatalomból és Hegedűs Andrást bízták meg a miniszterelnökséggel.

A kialakult helyzetért a Műszaki Egyetem diákjai Rákosi Mátyást és közvetlen környezetét (Farkas Mihály, Gerő Ernő, Révai József) tartják felelősnek, követelik a felelősségrevonásukat.