Táp Színház: Minden Rossz Varieté

Jó színházat csinálni nem könnyű. Szándékosan rosszat? Nehéz. Sokkal nehezebb. A Táp Színház folyamatosan kísérletezik ezzel… Legközelebb április 7-én, hétfőn éjjel 22.30-tól a Trafóban.

  • Eduline

A TÁP Színház 2005 novemberében indította el a TÁP VARIETÉ, Színház és Performance elnevezésű előadássorozatát Minden Rossz Varieté címmel a fővárosi Süss Fel Nap klubban. Az előadások a méltatlanul elfeledett századfordulós varieték világát idézik. A 25-30 ismert vagy kevésbé ismert színészt felvonultató varieté állandó telt házak előtt kelti életre (a legkülönbözőbb helyszíneken) a méltatlanul elfeledett műfajt, amelyben egyszerre jelenik meg a magas művészet és az alternatív kultúra.

A „Rossz színház” - melynek megvalósítására ezen előadások kísérletet tesznek - alapvető lényege, hogy szembeszáll az aktuális trendekkel és formabontó színházi megoldásokkal kísérletezik. Egyik legfontosabb törekvése a „jónak lenni” szorongásának feloldása, amit leginkább felszabadult, ihletett, improvizatív játékkal tud elérni, amely egyúttal mélyíti a színészek mesterségbeli tudását, gazdagítja művészi kifejező-eszközeiket.  A szereplők - színészek, táncosok, zenészek - mindig az adott, egyszeri produkcióhoz csatlakoznak, ugyanakkor sokan közülük rendszeres visszatérők.

A TÁP Színház előadásai a technikára épülnek - számítógépek, video-kivetítők, diavetítők, és a hangtechnika adják meg a formai keretet. Ezzel párhuzamosan a társulat kísérletet tesz az új zenei műfajok felemelésére, a komputerizált világ, mint a modern művészet szerves eszközének népszerűsítésére is.

„Nem másokon gúnyolódnak. Önmagukat teszik (virtuózan) nevetségessé. Vállalják komolykodásuk, előadói fontoskodásuk kínosságát. Megmutatják, mennyi alanyi nekifohászkodást igényel a rossz színház. Milyen mélyről fakad a tehetségtelenség és az alkalmatlanok szerepvállalása. Bölcseleti alapon hülyülnek. Elvből tiszteletlenek. Rendes, fölkészült anarchisták.” /Molnár Gál Péter/

A Minden Rossz Varieté 2006-ban elnyerte Szegeden a XII. Alternatív Színházi Szemlén a legjobb előadásnak járó fődíjat.

Rendező: Vajdai Vilmos

Közreműködnek: a Táp Színház régi és új tagjai.

Fotós: Lehotka Judit Zolka

Támogató: szinhaz.hu

„A TÁP gyakorlatilag mindent felhasznál, ami a keze ügyébe kerül. Éppen ez a nyitottság, fiatalosság teszi élővé, elevenné az előadásaikat. Sokan beszélnek mostanában arról, hogy le kellene bontani a színész és a néző közötti falat, közvetlenné, kommunikatívvá tenni a két fél viszonyát - de a gyakorlat azt mutatja, az ilyen kísérletek általában kínosra sikerednek, és feszengést keltenek a közönség soraiban. A színpad és a publikum közti határ felszámolásának szempontjából is nagy teljesítmény a TÁP „repertoárdarabja", a címében is említett műfaj hagyományait felelevenítő Minden Rossz Varieté. (…)

Ami pedig Vajdai társulatát illeti, talán az a legfontosabb, hogy jó látni: létezik ma Magyarországon (nem is) egy kritikus szemléletű, színházi-értelmiségi szabadcsapat, amely következetes, megalkuvást nem ismerő munkáival láthatóan megtalálta lelkes, értő, saját közönségét, s amely ráadásul igazi közösséget tud teremteni publikumával. (Természetesen és szerencsére nem a TÁP az egyetlen ilyen csapat hazánkban, bár azt is meg kell említeni, hogy nincs túl sok ehhez hasonló.) Márpedig, hogy egy nagy közhellyel zárjam soraimat, a kreatív együttgondolkodás és a közösségteremtés az egyik legnagyobb érték, amit színház létrehozhat.”

/Darvasi Ferenc, Criticai Lapok, 2007 március/

„Ha nem tudnám, milyen a magyar színház, őket nézve fogalmat alkothatnék róla. Minthogy a TÁP Színház: ellenkultúra. Nem tekintélyes, drága színházépületekben, hanem kis helyeken, kocsmákban, foglalt házakban „nyilvánul meg". Nem az úgynevezett színházba járó közönségnek, hanem isten és a színház elkódorgott bárányainak, akit valahogy vissza kéne (lehetne és kellene) terelni a nagyszínházakba is, ha azok olyanok lennének. (…)

Több mint három órányi varieté. És megint tudom, hogy miért járunk színházba: jó színészeket nézni és nevetni. A színház cirkusz és vásári komédia. Visszatért ősi önmagához. Félkörben ülnek, a mutatványos belép a tér közepére, lejátssza a számát, lemegy. Olykor a színészek is dőlnek a nevetéstől, nyilván most látják egymást először. Aztán átverik a játékmestert, Vajdait is: az est visszatérő jelenetébe, egy szappanopera-paródiába egyszerűen nem állnak be. Mi ebben a vicces? Az eleven, megunhatatlan (színházi) élet.”

/Tompa Andrea, 2007. március, Színház/

Hozzászólások

A tantestület nem támogatta, Lannert Judit mégis kinevezte a csömöri iskolaigazgatót – a polgármester a döntés visszavonását kéri

Júniusban még úgy tűnt, húsz év után távozik a Csömöri Mátyás Király Általános Iskola igazgatója. A pedagógusok többsége nem támogatta Bátovszky János újabb vezetői megbízását, az oktatási miniszter először nem is nevezte ki, augusztusban azonban megváltoztatta korábbi döntését. Bátovszky végül újabb egy évre maradhat az iskola élén. A döntés ellen az önkormányzat, szülők és pedagógusok is tiltakoznak.

Mik azok a metakognitív képességek – és tanítani kell-e őket?

A pedagógiai szakirodalomban egyre gyakrabban találkozunk a „metakognitív képességek” kifejezéssel. A fogalom egyszerűen azt jelenti, hogy képesek vagyunk figyelni és irányítani saját gondolkodásunkat és tanulásunkat. Észrevesszük, ha valamit nem értünk, megpróbáljuk kitalálni, hogyan juthatunk tovább, ellenőrizzük, hogy sikerült-e, és ha szükséges, változtatunk.

Minisztérium a csömöri iskolaigazgató kinevezéséről: Lannert Judit nem gondolta meg magát, a tankerület kommunikált félre

Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium szerint Lannert Judit nem változtatta meg a csömöri iskola igazgatójának kinevezéséről szóló korábbi döntését. A tárca lapunknak azt írta, egyetlen miniszteri döntés született Bátovszky János megbízásáról, a félreértést pedig a Dunakeszi Tankerületi Központ hibás kommunikációja okozta. A minisztérium azt is elárulta, miért hosszabbították meg egy évvel az igazgató megbízását.