Elkerülnéd a kínos hallgatást a felvételi beszélgetésen, mégis szem előtt tartod az elvet, miszerint a túl sok beszéd ronthat megítéléseden? Nehéz megtalálni az egyensúlyt a pontos, részletes tájékoztatás, és a szűkszavú, hallgatásokkal tarkított párbeszéd között.
Tanácsadók szerint sok jelentkező kényszert érez arra, hogy beszéljen, és ezzel elkerülje a kínos csöndet, a feszengést, bizonytalanságot. Ennek azonban az a következménye, hogy akaratlanul is többet árulnak el magukról, mint amennyit feltétlenül muszáj, amivel támadási felületet nyújtanak a kérdezőnek. Kiderül, hogy a jelentkező magánélete zűrös? Gyakran elkésik a munkából, mert reggel még háziállatait is el kell látnia? Valami mindig közbejöhet: beteges gyerekek, előre nem látható családi gondok?
Ha túl sokat árulsz el magadról, kiderülhet, hogy az első benyomás, ami megjelenésed, viselkedésed alapján az interjúztatóban kialakult, téves volt. Az újabb és újabb kérdések - miért késik a munkahelyéről, előfordult már, hogy aznap reggel telefonált be, hogy mégsem tud dolgozni, stb. - kisebb lavinát indítanak el, aminek az lehet a vége, hogy válaszaid rossz fényben tüntetnek föl leendő főnököd előtt, aki végül úgy dönt, túl problémás jelölt vagy. Inkább olyasvalakit választ, aki - első látásra - megbízhatóbb, kevésbé közlékeny és az alapján, amit elmond, rátermettebb munkaerőnek tűnik.
Ha az állásinterjún beszélgetés közben beáll a kínos csend, ne ess pánikba, inkább hallgass. Előfordulhat, hogy az interjúztató csak tesztelni akarja, hogyan viselkedsz ebben a helyzetben, stresszel-e, ha hirtelen megakad a beszélgetés vagy feltalálod magad? Várd meg, míg az interjúztató megszólít. Ha nem tudsz csönben maradni, kérdezz rá, akar-e még tudni valamit: az utolsó kérdésre adott válaszod gondolkodtatta-e el, esetleg nem volt kielégítő, amit elmondtál.
[[ Oldaltörés: Néhány tanács az ilyen helyzetekre ]]
Ha a zavarbaejtő helyzetekben feltalálod magad, később – egy üzleti tárgyaláson, találkozón - sem lesz probléma, hogyan kezeld a hasonló szituációkat. Mit mondj és mennyit? Ha ezzel tisztában vagy, és megtalálod az egyensúlyt, nem sütik rád a bélyeget, hogy kommunikációs nehézségeid vannak. Íme, néhány ötlet, mire törekedj a beszélgetés során!
1. Az előrelátható – önéletrajzoddal, szakmai előmeneteleddel, előéleteddel kapcsolatos - kérdésekre készülj föl! Nem kell dagályos körmondatokat bemagolnod, elég, ha tudod, mit fogsz válaszolni, hogyha szóba kerül szakmai előéleted, nyelvtudásod, végzettséged, stb.
2. Ne vesztegesd az időt arra, hogy dátumokat, pontos évszámokat emlegetsz, és időrendi sorrendben elmeséled életed fontosabb eseményeit, mert ezek az önéletrajzodból is kiderülnek.
3. Mielőtt egy kifejtős kérdésre válaszolsz – hogyan vélekedsz előmeneteli lehetőségeidről, mik a jövőbeni terveid, hogyan képzeled el magad öt év múlva, stb. -, tarts pár másodperc szünetet. Gondold át, mit fogsz mondani, és mennyi időre van szükséged ehhez. Ne légy túl dagályos, csak a lényegre összpontosíts. Ha az interjúztatónak egy részlet fölkelti az érdeklődését, úgyis rákérdez.
4. A verbális és nem verbális kommunikációra – gesztusok, testtartás – is fordíts figyelmet, mindaz, amit elmondasz, összhangban legyen megjelenéseddel, viselkedéseddel.
(Forrás: hvg.hu)
