Kiss István, az OFIK tanácsadó pszichológusa a felvi.hu-nak elmondta, a tanácskérőkkel a közös munka mindig úgy kezdődik, hogy fel kell mérni, mennyire elszánt az illető, mennyire erős benne az érdeklődés a magasabb szintű, összetettebb feladatok elvégzése iránt. Meg kell találni azokat a területeket, amely a felvételiző érdeklődését vélhetően hosszú távon fenntartja, sőt a későbbiekben szakmája lesz. Sok esetben ott követnek el hibát a pályakezdők, hogy olyan szakon kezdenek tanulni, amelynek felvételi követelménye egy, a gimnáziumban szeretett tárgy volt. A bekerülés ugyan könnyen megy, de a tanult tárgyak és a jövőbeli szakma a legkevesebb sikert nem okoz a hallgatónak és az érdeklődést sem tartja fenn a képzés - mondta a pszichológus.
Ezért tehát a kulcs a sikerhez, hogy tisztázzuk, miért szereti a felvételiző az adott tárgyat. Ha az illető olyan területet talál, melynek tanulása során jól érzi magát, és az adott területen a munkamód hasonlóképp zajlik, mint az oktatás során használatos munkamód (pl. állandó kísérletezés, hosszú eszmefuttatások stb.), sokkal egyszerűbb lesz a tanulás és a munkavégzés közötti akadályok leküzdése. "A kulcs tehát, hogy olyan szakmát találjunk, amiben komfortosan érezzük magunkat" - mondta Kiss István.
A pszichológia szerint a tanulás minden olyan információgyűjtési akciónk, aminek eredményeként valamit másként teszünk, gondolunk, vagy érzünk, mint annak előtte - hívja fel a figyelmet a pszichológus. Így már az anyaméhben elkezdünk tanulni, ezért is felesleges feltenni a kérdést, hogy érdemes-e 25-30 évesen nekivágni a tanulmányoknak. Új ismeretek, feladatok, készségek iránti vágyunkat nem célszerű elfojtanunk, tanulás iránti nyitottságunkat pedig meg kellene őriznünk életpályánk teljes tartamára - mondta Kiss István.
A pszichológiai szakirodalmakban megjelent az "érett hallgató" fogalma, aki nem kezdi meg tanulmányait 23-25 év előtt. Ez a korosztály természetesen más elvárásokkal bír a képzéssel szemben, tanulmányai során inkább személyi edzőket keresne saját érdeklődési irányainak megfelelő ismeretbővítéséhez, nagyobb hangsúlyt helyez az ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságára és kerüli az időpocsékolást. A tudatos életpálya-építés fontos kérdése tehát, hogy a harmincas évekhez érve váltsunk, módosítsunk, és ezáltal gazdagítsuk saját szakmai pályafutásunkat - mondta Kiss István. Helyes stratégiát azonban ebben a korban már nehezen tudunk tanácsolni, hiszen sok más szempont (család, munkahely, pénzügyi megfontolások) szerepet játszik a választásban, az azonban biztos, hogy a tudás, az ismeretek bővítése nagyon fontos, tanulni egy egész életen át kell - mondta a pszichológus.
(
www.edupress.hu
)
