Mint minden fesztiválon, itt is az első nap az egyik legnehezebb azoknak, akik nem a környékről érkeznek a rendezvényre, mivel meg kell szervezni az utazást, fel kell verni a sátrakat és szép lassan rá kell hangolódni a programokra, magyarul: fel kell venni a fesztiváltempót. Jelentjük, az első nap erős programkínálata maximálisan megágyazott a jó hangulatnak, minden fellépő segített az alapozásban, a Vad Fruttik, az Erik Sumo, a Bëlga és a Tudósok is.

A bëlgás srácok – saját bevallásuk szerint – nem tolták világosodásig a bulit, mivel másnap ők voltak a fröccstúra vezetői Németh Janó borász társaságában. A túra ennek ellenére kicsit nehezen indult be, kellett a gyakorlott és visszatérő közönség proaktivitása és az elfogyasztott néhány fröccs is, hogy a Muskátli Vendéglő mellett berendezett színházkert udvarában már filozófiáról és a tudatról hallott előadást kicsit jobban átélje a közönség. Szerencsére az időjárás kedvezett a Belgát választóknak, a másnapi túrázókat nem irigyeltük, ugyanis úgy esett napközben, mintha dézsából öntötték volna.

Idén nagyon erős műsorral készült a Quimby és az AKPH - megállapítottuk, hogy azok számára, akik utóbbi zenekart nem ismerik, érdemes lenne kivetíteni a szöveget.

Kultúra, szórakoztatás, információátadás. Így lehet jellemezni az általunk egyik legjobban várt attrakciót, A kézmosás fontosságáról című darabot, Scherer Péter rendezésében. A fesztivál területén kívül eső színházkertbe az ingyenes kisvonattal utaztunk a szakadó esőben, de figyeltünk, hogy egy forró leves vagy tea még mindenképpen beleférjen a darab kezdete előtt. A több mint teltházas előadás előtt maga a rendező segített a közönségnek helyet találni. A műsort mindenkinek ajánlunk, aki szeretne felhőtlenül szórakozni egy órán keresztül, mivel Katona László és Molnár Gusztáv hibátlanul adják elő a különböző kórokozók latin neveit és a Vírus-rapben sem tévesztenek el egy sort sem:

Kezeket a csap alá, mossál gyorsan kezet,
ha erre nem figyelsz, hip-hop megfizetsz.
Támad a vírus, legyél hát résen,
nem lehetünk mi a beteg generation.

A vastaps természetesen nem maradhatott el, a közönségből többen követelték vissza az egyik betétdalt ráadásként. A színészek elmondták, hogy ezt az előadást iskolákba is elviszik, ahol ezután egy 45 perces ismeretterjesztő hallgathatnak meg az iskolások.

Szerencsére Szeder produkciójára sikeresen visszaértünk, útba ejtve a „Mosolygó” réteses sátrat. Szeder magával ragadó kisugárzása és koncertje után, A tűzhöz közel színpadon Lovasi András Véletlen Triójánál fussunk össze régi, vagy jelenlegi kollégákkal, ismerősökkel, barátokkal, hogy aztán végigmenjünk a nagyobb színpadok koncertjein. A Hiperkarma idén valahogy jobban működött, az Elefántnál pedig kicsit hiányoltunk a tavalyi óriáskivetítőt. Azt is meg kell jegyezünk, hogy évről évre többen vannak a Sör és Fű produkcióján, s bár a sZempölről sajnos lemaradtunk, nincs kétségünk afelől, hogy ezek a formációk lesznek a fiatalok új kedvencei. Az utolsó nap a Ricsárdgírről szólt, ugyanis a Víziszínpad után a Tiszavirágon játszó – Parno Grasztosokkal kiegészült – Bohemian Betyárs is idézett tőlük az egyik dalban, majd éjfél után lejátszották saját nagyműsorukat is. Előtte szerencsére sikerült elcsípnünk a 30Y-t és a The Subwayst is, akik nagyon hálásak voltak a lelkes közönségnek. A Tesco Disco előtt méltó lezárása volt a Fishingnek a Csoki és Hypo nevű banda „illegális” fellépése, ők ugyanis egy zuhanyzóban adtak koncertet az oda tévedőknek, ahol a közönség szó szerint a plafonon lógott. Aki nem hiszi, annak mutatunk egy részletet a műsorból.

A koncert közönsége nagyrészt 16-20 év körüli fiúkból és lányokból állt, akik egyáltalán nem tartották cikinek, hogy egy-két társukat apuka is elkísérte, sőt. Az teljesen biztos, hogy idén volt a legtöbb 18 év alatti a fesztiválon, így a Mesetúra program létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen több helyen csapatokban játszottak a 3 és 12 év közötti gyerekek, amivel a szervezők talán megalapozzák a teltházas fesztivál fenntarthatóságát.