A továbbtanulás hazai népszerűségére, illetve ennek ingadozására kereste a választ az Educatio Nonprofit Kft. a Jelentkezési Tendenciák Kutatási Program 2000-2010 című tanulmánykötetben, melynek megjelenésére június 16-án műhelykonferencát is szerveztek. „Ma már a futballpályán történő mozgásokat is hőtérképpel elemzik, így próbálva meg feltárni a játékkal kapcsolatos legmélyebb összefüggéseket. Ha jó és működő felsőoktatást szeretnénk kialakítani, akkor hasonlóképpen kell feltárnunk és elemeznünk a rendszer összefüggéseit” – mondta a konferencia nyitó előadásában Horváth Tamás, az Educatio felsőoktatási igazgatóságának tagja. A Felsőoktatási Műhely füzetek első kiadványa pontosan erre tesz kísérletet: leírja a háttérben meghúzódó összefüggéseket, és következtetéseket von le belőlük.
Nem a szociális helyzet a döntő
A továbbtanulási tendenciákat jellemzően a következő tényezők határozzák meg: demográfiai megoszlás, a közoktatási rendszer, illetve a felvételi eljárás változásai, a felsőoktatási intézmények területi elhelyezkedése és a foglalkozások társadalmi presztízsének változása. Ami viszont szinte egyáltalán nem szól bele a felsőoktatási jelentkezések alakulásába az – sokak számára valószínűleg meglepően – a szociális helyzet. A kiadvány szerkesztői a konferencián is hagsúlyozták, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő gyerekek az általános iskolai padokból sem tudnak „kiszállni”, nemhogy eljutni az érettségiig. Ebből az következik, hogy aki érettségizik, az jellemzően rendelkezik a szükséges szociokulturális (és anyagi) háttérrel ahhoz, hogy tovább is tanuljon.
Az évtizede kisebb-nagyobb megugrásokat mutató, de összességében mégis stagnáló jelentkezési kedv hátterében más okok állnak. Az Educatio által egy háromezer fős, érettségizőkből álló mintán készített közvéleménykutatás eredményei szerint a felsőoktatásba nem jelentkezők csak mintegy 15 százaléka dönt úgy, hogy eleget tanult már, és belép a munka világába. A 3,6 százaléknyi küldöldre távozó mellett az összes többi megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy szeretne tovább tanulni, de nem a felsőoktatásban. Helyette inkább felsőfokú szakképzést, vagy OKJ-s képzést választ.
A kutatások tanúsága szerint azért lehetett szinte teljesen megegyező számú jelentkező 2000-ben és 2010-ben, mert a 2004-ig tartó felefelé ívelő tendenciát (2004 volt a „csúcs év” 167 ezer jelentkezővel) egy hosszú visszaeső időszak követte (2008-ban már a százezret sem érte el a jelentkezők száma), ami valószínűleg folytatódott volna, ha nem vezetik be a bolognai rendszert, amely a mesterképzésekre való jelentkezésekkel javított valamit a csökkenő számokon.
Tévhit, hogy sok a diplomás
Hibás az a felfogás, amely azt hangoztatja, hogy Magyarországon túlképzés folyik, és számlálatlanul zúdulnak a diplomások a munkaerőpiacra, amely nem képes felszívni őket. – mutatott rá Fábri István szociológus, az Educatio vezető elemzője, a konferencia egyik előadója. Épp ellenkezőleg: annak a folyamatnak lehetünk tanúi, hogy a diplomások új megközelítést adnak számos foglalkozásnak, mintegy „felülírva” a régit.
Tizenöt évvel ezelőtt még elegendőnek számított, ha egy titkárnő, vagy adminisztrátor középfokú végzettséggel rendelkezett. Ma viszont egyre inkább azt látjuk, hogy ennek a munkakörnek a betöltéséhez is diplomás, legalább egy idegennyelvet folyékonyan beszélő személyeket keresnek. A változás jól mérhető a munkaterület presztízsén is, ami viszont pozitívan befolyásolja a kereseti lehetőségeket is. Ezt egyébként jól érzékelik a fiatalok is, hiszen a kutatásban részt vetteknek mindössze 26 százaléka gondolta úgy, hogy diploma nélkül is hasonló összegeket kereshet, mint diplomával. A válaszolók mérvadó többsége (65 százalék) azért jól érzi, hogy a diplomás átlagfizetés jóval magasabb.
eduline
