Egyre több az SNI-s tanuló, miközben továbbra is kevés a praktizáló gyógypedagógus
Egy év alatt négyezerrel nőtt az általános iskolás korú SNI-s gyerekek száma, vagyis jelenleg egy fejlesztéssel foglalkozó pedagógusra körülbelül 10 gyerek jut.
pixabay.com
A kozmetikai beavatkozásokat merőben új jelenségnek tartjuk, ám egy új kutatás szerint már régóta ismeri ezeket az emberiség – de a 17–18. századi Európában kegyvesztettekké váltak azok, akik plasztikáztattak. Matt Elton, a BBC munkatársa foglalja össze ennek valószínű okait – írta az Index.
Nemrégiben a Social History of Medicine című szaklapban publikáltak egy tanulmányt, amely Gasparo Tagliacozzi 16. századi itáliai sebészorvos tevékenységét tárja fel. A már korábban is ismert helyreállító műtéti eljáráson Tagliacozzi olyan módosításokat végzett, amely lehetővé tette, hogy a páciens karjából vett bőrrel pótolják az orrán lévő hiányosságot. A sebész első lépésben egy speciális eszköz segítségével a karon elkülönített egy bőrlebenyt, amelyet azután az orr magasságában az archoz rögzített – akár három hétig is eltarthatott, amíg a felemelt, rögzített karon és az orron tartósan össze lehetett kapcsolni a bőrt. Rá két héttel elmetszették a bőrt, és az újonnan nőtt bőrt orra emlékeztető módon elrendezték.
| Még több érdekesség |
8 érdekesség, amit tuti nem tudtál a Földről Tuti nem tudtad, hogy ezért van rád nagy hatással egy zene |
Az eljárás természetesen igen bonyolult volt, és sokan kritizálták. A tanulmány szerzője, az Adelaide-i Egyetemen dolgozó Emily Cock szerint „a sebészorvosok nem feltétlenül fordultak ehhez hasonló fájdalmas módszerekhez, kivéve, ha közvetlen életveszély állt fenn. Arról is értekeznek az orvosi feljegyzések, hogy nagy elővigyázatosságot kell tanúsítani, hogy az arcot ne csúfítsák el a műtéti hegekkel.”
Szifiliszes, aki plasztikáztat
Ugyanakkor egy ettől eltérő oka is lehetett annak, amiért a betegek kétszer is meggondolták, hogy sebészkés alá feküdjenek-e: a szexuális úton terjedő betegségek elburjánzása. Az előrehaladott szifilisz egyebek mellett az orrnyereg deformációjával jár, az orrhíd belesüpped az arcba, s a hús elrothad. Könnyen jött tehát a gyanú, hogy aki orrműtétet akar csináltatni, valójában morális feslettségét és ebből következő fizikai hanyatlását akarja leplezni. „A 17. század folyamán Európában megnőtt a szifilisztől való félelem, és így valahányszor a helyreállító beavatkozás kérdése felmerült, mindenki azt feltételezte, szifiliszes betegről van szó” – állítja Emily Cock.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
