Közös bennük: fiatalok, sikeresek és lelkesek
Három húszas éveiben járó művész, akik bár más-más területen dolgoznak, valamiben nem különböznek: azzal foglalkoznak, amivel mindig is szerettek volna. Az eduline-nak elmesélték, milyen volt a sikerhez vezető út.
Jónás Vera, énekesnő
„Már az óvodában is imádtam szerepelni. Akkoriban még nem is igazán az éneklés foglalkoztatott, hanem az, hogy a színpadon lehessek” - idézi fel első szárnypróbálgatásait a 25 éves Jónás Vera, aki 2011-ben a budapesti TedxYouth-on is bemutatta különleges zenei tehetségét, 2012-ben pedig egy egy hónapos amerikai turnén vett részt a OneBeat programmal.
A fiatal énekes-dalszerző már gyerekkorában is a művészetek bűvkörében élt: zongorázott, táncolt és szavalt is, mégis csak az egyetem évei alatt döntött úgy, hogy a zenéléssel szeretne foglalkozni. „A gimnázium után kacérkodtam a gondolattal, hogy zenei képzésen tanuljak tovább, de nem igazán hittem benne, hogy felvennének” - mondta. Így végül az ELTE-re jelentkezett, ahol társadalmi tanulmányokból szerzett diplomát.
Az egyetem évei alatt azonban világossá vált számára, melyik pályán érzi igazán otthon magát; külföldi és magyar jazz workshopokra járt, újra kezdett hangszereken tanulni, a zene mellett pedig a száraz tananyag helyett a mozgalmasabb dolgok kötötték le, például az utazás. „A családom mindig arra ösztönzött, hogy tanuljak nyelveket, ismerjek meg más kultúrákat, lássak világot. Londonban egy barátnőmet látogattam meg és beleszerettem a városba.”
Vera, miután itthon lediplomázott, a London Centre of Contemporary Music dalszerzői szakán kezdett el tanulni. Ezekben az években vette fel a kapcsolatot régi zenész ismerősével, Csizmás Andrással, aki ma Dés Andrással együtt a Jónás Vera Experiment nevű formáció oszlopos tagja. „Most ez a zenekar a fő projektem. Idén vettük fel az első lemezünket, aminek október 5-én, a Trafóban lesz a lemezbemutatója.” Emellett új kihívásokat keres, zenei kínálatát bővítené tovább, „nagyon érdekel India zenei világa és szellemisége, szívesen kimennék zenét tanulni. A formális oktatás helyett azonban most inkább magánórák vagy intenzív kurzusok érdekelnének” - mondta.
Nagy Áron, grafikus
„Amennyire emlékszem, mindig is rajzoltam. A szüleim is nagyon támogatták a dolgot, úgyhogy valahogy egyértelmű volt, hogy ezzel fogok foglalkozni” – meséli a 27 éves, művészcsaládból származó Nagy Áron. Édesapja színész, édesanyja színházi zenész, így nem meglepő, hogy nem csupán ő, de testvérei is művészeti pályára léptek.
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában kezdett el grafikával foglalkozni, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, szintén ezen a szakon. Első kiállítását még gólyaként tartotta, legutóbb pedig az Eklektika kávézóban függesztették ki grafikáit. Idén is szeretné bemutatni a képeit, már a helyszínt is kinézte hozzá. „Szeretek kocsmákban vagy kávézókban kiállítani, mert én is szívesen járok ilyen helyekre, és örülök, hogy a képeim visszaköszönhetnek a falaikról" - mondta.
Áron jelenleg egy grafikai stúdióban dolgozik, ami ugyan távolabb áll attól a stílustól, amit a rajzai képviselnek, mégis úgy érzi, megtalálta a helyét. „Bár nem az illusztrációimból élek, azért akadnak vásárlóim is” - mondta. Volt, hogy Új-Zélandról, Németországból vagy Nagy-Britanniából rendeltek tőle képeket. A honlapján kívül blogokra, galériákba is feltölti a képeit, „szeretném, hogy az emberek lássák a grafikáimat, és véleményt mondjanak róluk. Fontos a visszajelzés, akkor is, ha lényegében magamnak rajzolok. Ha valakinek tetszik, amit csinálok, az nagyon jólesik.”
Áron az egyik legnagyobb dicséreteként tartja számon azt az esetet, amikor valaki ellopta egy képét egy kocsma faláról. „Nagyon örültem, hogy valakit ennyire megfogott” – meséli mosolyogva.
Nagy Sarolta, ékszertervező
A 25 éves, győri ékszertervező évek óta rajong a divatért. Már a gimnáziumban is tudta, hogy ezen a területen szeretne elhelyezkedni, eleinte azonban nem az ékszer-, hanem a ruhatervezés felé kacsintgatott. Három évvel ezelőtt kezdett el édesanyja kézművesboltjában dolgozni, ahol aztán egyre inkább az ötvösség felé sodródott.
„A különböző anyagok inspiráltak, elkezdett érdekelni, hogy miből mit lehetne készíteni” – mesél a kezdetekről. 2012-ben megnyerte a Swarovski Elements pályázatot. „Kezdő kategóriában jelentkeztem, de anyukám titkon átrakott a profiba”, fődíjat nyert, különleges nyakláncát kiállították. Autodidakta módon tanulta meg a tervezés alapjait, most pedig egy ötvösiskolában képzi tovább magát, hogy minél professzionálisabban tudja kivitelezni Nasha névvel fémjelzett egyedi ékszereit.
„Egy évvel ezelőtt alapítottam a márkát. Nagyon sok segítséget kaptam modellként dolgozó nővéremtől, aki megismertetett Frák Péter stylisttal. Ő segített elindítani a Nashát.” Bőrrel, kiégethető gyurmával és alumíniumlemezekkel dolgozik, különleges ékszereit sokszor használják fel fotózásokhoz, a Mono Fashion boltban pedig bárki hozzájuthat a díjnyertes márka darabjaihoz.
Jelenleg egy fotózásra készül, és már a következő kollekcióját tervezi, amit – többi ékszerével együtt - az interneten is szívesen árulna. „Örülnék, ha külföldön is megismernék a Nasha márkát, leginkább ezért szeretnék webshopokba regisztrálni, hiszen ott könnyebben hozzájuthatnak majd más országokból is” – mesél a terveiről.
