A magyarérettségi második része a szövegalkotási feladat volt: itt a diákok a három feladat közül egyet választhattak. Az első részt, a szövegértést itt találjátok.

A középszintű magyarérettségi hivatalos megoldása

Az emelt szintű magyarérettségi hivatalos megoldása

Érvelés

„Az idő a miénk”

Bevezetéshez: ez a téma kortól, nemtől függetlenül mindig, és egyre inkább aktuális. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a mondatnak, illetve életfelfogásnak a fontosságát. A következőkben ennek a személetnek az elsajátításáról és mélyebb megértésével, megélésével kapcsoltban sorakoztatunk fel néhány gondolatébresztő szempontot.

Tárgyalásnál: gyerekkortól kellene beépíteni ezt a szemléletet, hogy az egyén strukturálni legyen képes saját idejét, és tegyen azokért a célokért, amelyeket kitűzött magának.

Az iskolának is tudatosítania és mélyíteni kellene ezt a felfogást, mert akkor talán nem lenne ennyi céltalan és megrekedt felnőtt ember, aki nem tudja, hogy merre tart. Céljaink, álmaink folyamatos újraértelmezése, megvalósítási tervek felállítása, segítségek igénybevétele, tudatosabb élet.

Seneca is erre hívja fel a figyelmet: „Az élet elég hosszú, sőt bőségesen elegendőnek kaptuk a legjelentősebb dolgok véghezvitelére, ha az egészet jól osztjuk be.” Ebben a mondatban is benne van, hogy rajtunk áll vagy bukik ennek az időnek a beosztása, csakis a mi felelősségünk, hogy mit kezdünk vele.

Minden napnak megvan a saját maga célja, feladata, és mi is attól leszünk többek, attól fejlődünk, ha ezeket a feladatokat ellátjuk és tanulunk belőlük. Ezzel a felfogással valóban a legtöbbet tudjuk kihozni az adott napból, és nem kerít majd hatalmába a tétlenség, hasztalanság érzése. Nem csak saját magunk miatt, de környezetünk, társadalmunk szempontjából is érdemes teljesíteni kötelességünket.

Seneca szerint ezek az évek könnyen elherdálódnak, így figyelni kell, hogy jól gazdálkodjunk az idővel, ami megadatik.

Ajánlott művek:

Hésziodosz: Munkás és napok
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel
Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A Biblia

Egy mű értelmezése

Bodor Ádám: Állatkert

Elszemélytelenedett emberi kapcsolatok: Kovács Vili és Kovács Wladimir közötti kommunikáció lappangó konfliktusra utal, Wladimir feleségét pedig teljesen kirekesztik a kommunikációból.

Elmagányosodva ül egy ember a kerítés mellett (apjuk), nézi a az oroszlánt: külső-belső tér különbsége itt feltűnő, két magányos lény→ oroszlán és az apjuk: metaforikus jelentést sugall. A látogatók sem szólítják meg a férfit.

Világnézeti különbség: Wladimir az oroszlánt csak tárgynak tekinti, látványosságnak, amit meg lehet pénzzel venni, Vili azonban ezt elítéli. További szembeötlő különbség, hogy a novellában Wladimir azt mondja, semmire sincs ideje, miközben apjuk egész nap csak mozdulatlanul ül.

A családtagok között nincsen valódi kommunikáció, a sértettség és utálat leginkább Kovács Vili kommunikációjában jelentkezik.

A jelzőhasználat is beszédes, Vilit a hideg érzettel kapcsolja össze: "fagyott mosollyal", "kezdek lassan kihűlni". Vili lappangó indulatokkal beszél, viselkedésében az elkeseredés és a düh érződik, míg Wladimir mintha nem is venné észre a valóságod, könnyed és semmiségekről csacsog.

Bezártság a jelenükbe, helyzetükbe és önmagukba: „Szerencsétlenségünkben csak utálni tudlak.”

Emlékek ködbe vesztek, elbizonytalanító tértapasztalat, Kovács Vili tisztában van a helyzettel, emlékeivel, ellentétben Wladimirrel.

A cselekmény az első részben nyugodtabb, bár egy ki nem mondott konfliktus, helyzet, probléma már itt is értékelhető. A történet előrehaladtával az akár idillinek tűnő kirándulás az állatkertbe egy szomorú, számukra tragikusnak megélt élethelyzetre irányítja a figyelmet.

Családtagok viselkedése: Wladimir és a felesége nem idegesek. Wladimir az elején még hangulatosnak írja le a környezetet: „Kellemes kis erdő, liget, népliget, kis pagony”. De alig emlékszik valamire a múltból.

A novellában a szereplők rövid párbeszédei részesülnek előnyben. Ezek a dialógusok kemények, drámaiak és egyértelműen érzékelhető a lappangó harag („Utállak. Mindkettőtöket utállak” – mondja Kovács Vili sógornőjének.)

Összehasonlító elemzés

Tóth Árpádnál és Jékely Zoltánnál is konkrét a vershelyzet. Mindkét költeményben a tűnődés, az életen való merengés kap szerepet, mely elmélkedést a természetből kölcsönzött aprólékosan kidolgozott képek segítik, mélyítik. A természetélmény hívja elő a fájó gondolatokat, nyitja meg a lelkeket.

Mindkét vers lírai énje részletesen mutatja lelkiállapotát. „Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét/ A kínok vasszöge szorítja össze testté.” – T.Á.
„Lám lelkemnek mily kapukat nyitottam, mihelyt szemem az égre fordítottam! /Hát még ha földrenézést abbahagyva,/szemem felhőkön túli fényt kutatna!/De mit láthatnak ezek itt a sírban, ha szemük odvában humusz s gyökér van-?” (J. Z.)

Tóth Árpádnál:
lassan kibomló struktúra jellemzi
többszörösen összetett mondatok
természeti képeket fokozatosan kibontó
elégikus tónus jellemzi

Jékely Zoltánnál:
„Két hant között” heverészik a lírai én és onnan kémleli az eget, alulról felfelé irányuló perspektíva
természeti képek bőséges felvonultatása (kőrisfa, zsenge lombok, vén varjú)
elmúlás, elégikus tónus („S mindaddig bámészkodni föl, míg egy szédítő pillanatban azt nem érzem, hogy mindez már alattam..”
Lelki kitárulkozás

Mindkettőben az elmúlás megjelenése, az élet s halál gondolata, megpihenni vágyás gondolata van jelen.