Töriérettségi megoldások: szöveges feladatok

Tizenegykor ért véget a középszintű töriérettségi: itt találjátok a nem hivatalos, szaktanár által kidolgozott megoldásokat. A történelem érettségi nap támogatását köszönjük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának!

  • Eduline

A középszint történelem érettségi hivatalos megoldását itt találjátok.

Itt van az emelt szintű töriérettségi hivatalos megoldása.

Problémás feladatok: ezeket a válaszokat fogadják el

Az első rész feladatsorait és nem hivatalos megoldásait itt tudjátok megnézni.

13. feladat

(Megjegyzés: A kérdés a patrimoniális királyságra vonatkozik, viszont a forrás már abból az időből származik amikor az uralkodó eladományozta földjei jelentős részét és az adományozásokért cserébe hűbéri szolgálatot kért a vazallusaitól.)

A IX. századi Európában, a fénykorát élő frank birodalomban a korai és az érett középkor határán, az állam élén álló uralkodó rendelkezett szinte az összes földbirtokkal. A hatalom alapja a földbirtok volt az uralkodó pedig a hozzá kötődő személyeknek hűségért és katonai szolgálatért cserébe földbirtokot adományozott. Így az önálló nagybirtokok sokasága jött létre. Ezeket uradalmaknak nevezzük, és a gazdasági funkcióik mellett igazgatási, bíráskodási szerepük is volt. Az uradalom (dominium), a feudális rendszerek birtokszerkezetének jellegzetes eleme: több, általában összefüggő, de külön kezelt birtoktestet (majort) magában foglaló, egy személy tulajdonában és egységes vezetés alatt álló birtok.

Ebben az időszakban a gazdaság súlypontja a városokból a falvakra helyeződött, az uradalom központja pedig az udvarház volt. Az udvarház a többi épülettől eltérően nagyobb méretű, általában kőből épült, innen irányították az uradalom gazdasági működését, körülötte pedig a fából készült gazdasági épületek álltak.  A földbirtokos gazdasága kisüzemi termelésen alapuló nagygazdaság volt, mert a munka a földeken és a  paraszti üzemekben (malmokban, sörfőző házakban) folyt, amelyek betagolódtak az uradalom szervezetébe. Az ipari tevékenység kezdetleges volt (lakatosokat és más mesterséget űzőket nem találtak az összeírók), főleg a mezőgazdasági termékek feldolgozására szorítkozott (malom, sörfőző). A földek egy részét a jobbágyok megkapták használatra, ezért terményadóban fizettek, másik része pedig a földesúr saját kezelésében volt (majorság), amelyet a jobbágyok robotmunkájával műveltetett meg. A földesúri monopólium azt jelentette, hogy bizonyos tevékenységeket csak az ő engedélyével lehetett végezni (búzaörlés-malom, sörfőzés). A jobbágyok időszakonként kisebb ajándékokkal kedveskedtek a földesúrnak (banalitások).

14. feladat

Az 1945-ben létrehozott ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete, az alapítás 1945 június 26-án történt San Francisco-ban, 51 alapító ország, székhelye New York) a háborúban győztes nagyhatalmak kezdeményezésére  alakult meg, abból a célból, hogy a nemzetközi együttműködés révén megelőzzék a háborúkat és lehetőség nyíljon az országoknak az egymás közötti problémák megtárgyalására.

Legfontosabb szerve a Közgyűlés, ahol minden ENSZ tagállam képviselteti magát, feladata az ENSZ alapelveinek megfelelően a párbeszéd biztosítása a tagállamok között, ügyek megvitatása, alárendelt szervek ellenőrzése és felügyelete, ajánlások megfogalmazása. A másik legfontosabb szerve a Biztonsági Tanács, feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, határozatai az összes tagállamra vonatkozóan kötelezőek, fegyveres alakulatok felállítását és helyszínre rendelését is megvalósíthatja.  A 15 tagú testület öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió – 1992-től Oroszország – és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van, a maradék 10 tagot kétéves periódusokra választják. A biztonsági tanács állandó tagjai a II. világháború győztes hatalmai, akik hidegháború alatt többször álltak szemben egymással (elsősorban a Szovjetúnió és az USA), illetve a vétójog alkalmazásával több alkalommal akadályozták meg a másik fél terjeszkedési, befolyásszerzési politikáját.

15. feladat

A magyarság (a forrás türkökként említi) 840-850 között érkezett Etelköz (a Dnyeper és az Al- Duna közötti terület) területére. Nem volt ismeretlen számukra a Kárpát medence, hiszen már 862-ben is behatoltak seregeik a frank birodalomba és ekkor áthaladtak ezen a területen is. Ez a hely megfelelt a magyarok akkor életformájának, ráadásul könnyebben volt védhető, mint Etelköz.

A frank, bolgár és moldva fennhatóság alatt álló területek gyér lakosságúak voltak, amelyeket nagyobb ellenállás nélkül meg lehetett hódítani. A magyar seregek gyakran vettek részt egy-egy szomszédos nép hívására háborúkban. 892-ben Arnulf keleti frank uralkodó szövetségeseként harcoltak a morva Szvatopluk ellen. 894-ben VI. (Bölcs) Leó bizánci császár hívására a bolgár Simeont támadták meg Árpád fia, Levente vezetésével. Szintén ebben az évben Szvatopluk hívására vonultak hadba a frankok ellen. Ezek a csapatok azonban nem tértek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén maradtak, tudatos terv alapján készítették elő a magyar törzsszövetség átköltözését. 895 tavaszán hozzájuk csatlakozott a magyar fősereg Árpád vezetésével. A sereg a Vereckei-hágón át jött be az országba, de a nép zöme még Etelközben maradt. Azonban ők sem időzhettek sokáig, mivel a nyakukon voltak a besenyő hadak.

A besenyők Simeon kérésére megtámadták a szálláshelyeiken maradt magyarokat, Így az ott élő magyaroknak menekülniük kellett (mivel nem volt jelen fő seregük), ráadásul út közben még a bolgár sereg is rájuk támadt mielőtt a Kárpát-medencébe juthattak volna az erdélyi hágón át. 895-ben a Dunától keletre eső területek magyar kézre kerültek, a Kárpát-medence elfoglalása pedig 902-ig tartott (honfoglalás)

16. feladat

Luther Márton 1517 október 31-én függesztette ki az egyház megújítását szolgáló tételeit a Wittenbergi vártemplom kapujára (a reformáció kezdete) A 16. század közepére a lutheri tanok a német lakosság közvetítésével a reformáció Magyarországon is elterjedt, ahol kezdetben főleg a városi polgárság bizonyult fogékonynak a mozgalomra. A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás (evangélikus prédikátor) munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Méliusz Juhász Péter (debreceni református püspök), Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a Királyi Magyarország területén pedig Sylvester János és Károli Gáspár vizsolyi biblia voltak. Az unitárius vallás leghíresebb hirdetője a kolozsvári Dávid Ferenc volt.

A Magyar Királyság három részre szakadása, és a nemzeti újraegyesítő törekvések ugyanakkor kedveztek a reformáció térhódításának a magyarság egésze körében. Az új vallás ettől kezdve a katolikus Habsburgok elnyomó politikájával szembeni „nemzeti üggyé” vált. A protestáns (tiltakozni szóból, a reformáció alatt a katolikusokkal szembeforduló egyházak közös elnevezése) irányzatok a nemzeti nyelven folytatták le a szertartásaikat, mellyel hozzájárultak a magyar nyelv  és irodalom kora újkori látványos kibontakozásához is (bibliafordítások). Iskolákat, kollégiumokat (Pápa, Sárospatak, Debrecen) és nyomdákat (kiadványok, prédikációk nyomtatása) hoztak létre amelyek segítségével Az új irányzatok elterjedésének további okai:  II. Miksa idején sok lutheránus dolgozott az országos hivatalokban; a cuius regio, eius religio elvének elfogadása: akié a föld azé a vallás, tehát a földesúr áttérése a területén élők áttérését eredményezte; a protestáns hittérítők felkészültsége; az olcsó, külsőségektől mentes egyház szimpatikusabb volt, mint a hívektől eltávolodott katolikus.

Erdélyben János Zsigmond fejedelem szintén a reformáció hívévé vált, és a kálvinizmus Erdélyben az államvallás rangjára emelkedett. Az erdélyi szászok megtartották a lutheránus (evangélikus) vallást, A székelyek és a magyar nemzetiségű protestánsok pedig csatlakoztak a kálvini reformációhoz. A magyarok egy kisebb része főleg Kolozsvár könyékén a reformáció radikális irányzatát képviselő új csatlakozott. Hosszú viták után az 1568-as tordai országgyűlés négy hivatalos felekezetet ismert el: a kálvinista, a lutheránus, a katolikus és az unitárius vallásokat (az ortodox románok vallása kimaradt). Ez az esemény volt a vallásszabadság legelső törvénybe iktatása a világtörténelemben.

17. feladat

Széchenyi István 1791-1860 között élt és a magyarországi polgári átalakulás híve volt. Reformprogramja a Hitel (1830) a Világ (1831) és a Stádium című művekben kerül kifejtésre.

A reformprogramból az első a Hitel megteremtése Magyarországon, mindez az ősiség (1351- a nemesi birtok elidegeníthetetlen) eltörlésével valósítható meg, hiszen ha a nemesi birtokot nem lehet megterhelni, akkor kölcsönt sem lehet rá felvenni. A birtokok fejlesztéséhez azonban hitelre (pénzre) van szükség. A fiscalitas (kincstárra háramlás eltörlése) a szabad örökösödés bevezetése miatt fontos, míg a birtokbírhatás joga azt eredményezi, hogy mindenki szerezhet, vásárolhat földet.

Mindezek olyan jogi átalakulást eredményeznek amelyek révén a gazdasági viszonyok területén a feudális jogrendet felváltja polgári jogrend. Ennek egyik alapvető tényezője, hogy a törvény mindenkire vonatkozik, a törvény előtt mindenki egyenlő, legyen az nemes, vagy „nemtelen”.

A jogok kiszélesítésével párhuzamosan a kiváltságok is csökkennek Széchenyi elképzelése szerint: a nemesek adómentessége megszűnik, hiszen hozzájárulnak a vármegye és az Országgyűlés működésének költségeihez, mindezzel megszűnik a több évszázados nemesi adómentesség. A jogkiterjesztés révén az ország lakosaiból felelősséggel tartozó polgárok lesznek, akik politikai érdekeikért felléphetnek a nyilvánosság révén. Nagyobb politikai átalakulást nem képzelt el ekkor, sőt majd kifejezetten ellenzi Kossuth ilyen irányú megszólalásait.

18. feladat

Az április törvények 1848-ban új alkotmányt teremtettek Magyarországon, amely így feudális jogrendű országból polgári berendezkedésű országgá vált 1848. április 11-én az uralkodó szentesíti az Áprilisi törvényeket. Az áprilisi törvényekben megtörténik a Feudalizmus lebontása - ősiség eltörlése, tized eltörlése, úriszék eltörlése, úrbéri terhek és szolgáltatások eltörlése.

A Polgári állam felépítése

- önálló, felelős Magyar Kormány (Batthyány vezetésével ápr. 7.)

– népképviseleti országgyűlés Pesten

– 3 évenkénti, általános, titkos választás

– közteherviselés

– bevett vallások egyenjogúsítása

– sajtó és szólásszabadság

Az uralkodó közös, de az ügyek önállóak, a külügyről és a közös védelemről nem rendelkezik, emiatt fegyveres konfliktusra kerül sor 1848-ban.

Az 1867-ben alkotott kiegyezés (a magyar fél részéről Deák Ferenc a kezdeményezi) az április törvények (választójog, országgyűlés) és a Pragmatica Sanctio (közös védelem, közös uralkodó) alapján szabályozza a birodalom működését. Ez gyakorlatilag egy kompromisszum a birodalom két legnagyobb nemzete között, ami lezárja a 1848-49-es forradalom és szabadságharc után kialakult konfliktusos viszonyt.

Eszerint a két ország közös uralkodóval bír, egymástól elválaszthatatlan, közös védelemmel és bizonyos területeken közös ügyekkel rendelkezik (külügy, hadügy és az ezekre fordítandó pénzügy). A közös költségvetés megállapítása a delegációk feladata.A közös ügyeket  ún. delegációk felügyelik, amelyek üzenetváltással kommunikálnak egymással (60-60 fő) nem ülésezhetnek együtt, így nem olvadhatnak közös parlamentté. A két országnak külön parlamentje van, amelyek ellenőrzik a minisztereket (felelős kormány). Az uralkodó a végrehajtó hatalmat a kormányon keresztül gyakorolja. Az uralkodónak különleges jogköre az előszentesítés joga, vagyis törvényjavaslatot csakis az ő jóváhagyásával lehetett benyújtani.

Hozzá kapcsolódnak a kiegészítő törvények a gazdaságról-egységes vámterület, a nemzetiségekről, amelyek alapvetően meghatározzák 1918-ig a birodalom működését.

19. feladat

Magyarország demográfiai viszonyait illetően az 1980-as években történt meg a fordulat. Addig a magyar népesség fokozatosan növekszik a természetes szaporodás révén (a születésszám magasabb mint a halálozások száma). A demográfiai fordulat elsősorban a gazdasági tényezőkkel magyarázható (többletmunka szükségessége , leterheltség növekedése a jövedelmi viszonyok megtartásához, bizonytalanság a munkahelyi viszonyokat illetően).

Alapvető probléma, hogy az 1960-70-es évek családtámogatási juttatásait (gyes, gyed) a Kádár-rendszer a 80-as évekre már nem tudta hasonló szinten biztosítani, a pénz elértéktelenedett, azaz vásárlóereje csökkent. A  fogyasztói szemlélet előtérbe kerülése és a szülések későbbre időzítése is szerepet játszik a demográfiai fordulatban. A rendszerváltás óta ezek a folyamatok felerősödtek, viszont a népességszám a bevándorlás miatt mégsem csökken olyan jelentős mértékben. Mindez egy elöregedő társadalmat eredményez amely sok problémát vetít előre (nyugdíj, intézmények működtetése, gazdasági növekedés stb.)

Fontos a táblázat használata, az adatok  példaként való ismertetése

20. feladat

Címszavakban az okok:

Alacsony iskolázottság, kedvezőtlen szocializációs minták,  hagyományos roma szakmák megszűnése, a családokban a hátrányok újratermelődése, faji előítéletesség, többségi társadalom normáihoz való nehezebb alkalmazkodás, rossz lakhatási körülmények.

További ok, hogy régebben a cigányok azokban a gazdasági ágakban találtak munkát, amelyek a válság idején tönkrementek (pl. bányászat, kohászat, építőipar). A különbség és a távolság cigányok és nem cigányok között az iskolázódásban is növekedett. Óvodába országosan a gyermekek 88 százaléka jár, míg a cigány gyermekeknek pedig kevesebb, mint fele. A  cigány fiatalok többsége (csaknem 60%) elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, de nagy részük csak később, mint a nem roma kortársaik. A 8 általános után jelentős részük nem tanul tovább, ők is csak az alacsonyabb presztízsű és kisebb jövőbeni munkalehetőségekkel kecsegtető szakiskolákban. A 8 általános után a roma pályakezdő fiataloknak csak 44 %-a tud munkába állni, a többiek munkanélkülivé válnak. 

Az ország legelmaradottabb területein élnek, azokon a településeken is a település határán kívül, ill. elkülönített rossz infrastruktúrájú telepeken. A rendszerváltás óta ez a csoport van leginkább kiszolgáltatva a munkaerőpiacon. Csak a gyermekvállalásból származó juttatások biztosítanak biztos jövedelmet a családnak, ez együtt jár a magas gyermekvállalási kedv, viszont olyan rosszak az életkörülményeik, olyan alacsony életszínvonalon élnek, hogy jelentős részük nem éli meg az öregkort (magas a középkorúak elhalálozási rátája).
Hozzászólások

Szándék van a kulturális dolgozók béremelésére, de konkrét időpont vagy vállalás továbbra sincs

Néhány hónappal a kulturális dolgozók bérrendezéséért szervezett demonstrációja után a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete újabb minisztériumi egyeztetésről számolt be. Találkoztak a kulturális ágazatért felelős államtitkárral, aki a bérrendezés szándékáról beszélt, konkrét időpontot vagy vállalást azonban továbbra sem tett.

Hogyan tudsz átkerülni fizetős képzésről államira?

Ha valaki állami finanszírozási formájú képzésre nyer felvételt, nem jelenti azt, hogy tanulmányai végéig automatikusan ebben a finanszírozási formában is marad. Természetesen az ellenkező irányú átsorolásra is van példa, a megüresedett ösztöndíjas helyekre bekerülhetnek a legjobb teljesítményt elérő, azonos szakon tanuló önköltséges hallgatók.