Idén negyedik éve, hogy a pályázók online, elektronikusan is beadhatták felsőoktatási jelentkezésüket az Interneten keresztül. Annak ellenére, hogy több médium hírként közölte a rendszer összeomlását és használhatatlanságát, az utólagos tapasztalatok alapján elmondható, hogy különösebb problémák nélkül zajlott az elektronikus jelentkezés.
Fotelből?
Az elektronikus felvételi - vagy e-felvételi, ahogy az Educatio Kht. nevezi – lehetővé teszi, hogy a felsőoktatási helyekre pályázó diákok akár otthonról is beadják jelentkezésüket. Legalábbis elméletileg, a gyakorlatban azonban ritkán kerülhető ki, hogy a postán vagy más hivatalban személyesen is megjelenjünk. A legnagyobb problémát a hitelesítés jelenti. Mivel a felvételi jelentkezés egy jogilag értelmezhető dokumentum, hiteles aláírásra van szükség, amely a felhasználónevet összeköti egy természetes személlyel. Ezt a hitelesítést az Elektronikus Ügyfélkapu hivatott elvégezni dicséretre méltóan egyszerű módon. Párhuzamosan be kell jelentkezni mindkét rendszerbe, és a
www.felvi.hu
e-felvételi rendszere már le is ellenőrizte személyünket a
www.magyarorszag.hu/ugyfelkapu/
oldalon elérhető adatbázisban.
Posta, okmányiroda, közjegyző, posta
Csakhogy az Ügyfélkapuhoz történő regisztráció során szintén azonosítanunk kell magunkat, amit okmányirodában tehetünk meg. A személyes megjelenésen kívül itt azzal is szembe kell néznünk, hogy egy döntően munkaidőben nyitva tartó intézményben kell majd sorban állnunk. Utóbbi szerencsére egy egyszerű online időpont egyeztetéssel jelentősen gyorsítható, de utazással együtt néhány órát mindenképp rá kell szánnunk az életünkből.
Sajnos egyelőre nem működik az a folyamat, hogy a frissen kiállított személyigazolványok mellé járna automatikusan ügyfélkapu hozzáférés, vagy legalább felajánlanák azt. Pedig különböző okokból kifolyólag a legtöbben néhány évente tiszteletünket tesszük okmányirodákban, amikor legalábbis emlékeztethetnének minket, hogy ha már itt járunk, regisztráljunk az ügyfélkapura is.
Van azonban mód az okmányirodában tett megjelenésünk megspórolására! Ez pedig az elektronikus aláírás. Aki rendelkezik ilyennel, az ezzel igazolhatja magát a magyarorszag.hu szerverei előtt. Azonban ez az út nem csupán költséges, de hosszadalmas is. Az elektronikus aláírás megszerzéséhez egy közjegyzőt kell felkeresnünk, ami szintén borítja az eredeti célt, vagyis hogy mindent a számítógép előtt, otthonról intézzünk el.
A közjegyzői díj és a szolgáltató díja a felvételi jelentkezés költségét is megsokszorozza, nem beszélve arról, hogy közjegyzőnél megfelelő időpontot kapni sem mindig egyszerű.
A fenti folyamatok megismerése után talán nem meglepő, hogy sokan a felvi.hu saját hitelesítési eljárását választották, vagyis egy regisztrációs űrlapot aláírva postára adtak az Educatio Kht. címére. Sajnos ezzel a postán való sorbanállást nem siokerült megspórolni. Más kérdés, hogy ezzel a lendülettel egyből a hagyományos jelentkezési lapot is postára lehetett volna adni.
Kártyajáték
A fotelből történő ügyintézés másik sarokköve az elektronikus fizetés. Természetesen csekkel sem szeretnénk postán sorban állni. Sőt! Ez az, amit szívünk szerint a leginkább elkerülnénk. A felvi.hu teljesen európai módon viszonyul a kérdéshez. Lehetőségünk van dombornyomott és virtuális bankkártyával, valamint online banki átutalással is befizetni a felvételi eljárás díját (ugyan létezik már Magyarországon olyan elektronikus banki megoldás, amely electron kártyát is elfogad).
A középiskolát frissen elvégzett diákok valószínűleg egyelőre kis számban rendelkeznek bankszámlával, vagy netán online tranzakciókra alkalmas kártyákkal, de legalább elmondható, hogy végre egy előremutató rendszert fejlesztettek közpénzből. A diákok természetesen a szüleik kártyáját is használhatják, viszont így is csak a tehetősebb rétegek vagy pénzügyeiket általában online intézők számára használható a folyamat.
Inkább a felnőttek
Ugyanez igaz a teljes megoldásra. Nem kell különösebb elemzői képesség, hogy megállapítsuk: az e-felvételi egyelőre inkább a fiatal felnőttek számára alternatíva, hiszen ők nagyobb arányban rendelkeznek ügyfélkapu hozzáféréssel és megfelelő bankszámlával, valamint az ő számukra lehet igazán fontos, hogy megspórolják a munka utáni postára járást. Hipotézisünket a statisztikák is alátámasztják, amelyekből kiderül, hogy az átlagos e-felvételiző 25 év körüli, és informatikai tanulmányokra aspirál.
Egyébként, idén körülbelül 12500 diák választotta az elektronikus ügyintézést 96 ezer jelentkezőből, vagyis minden nyolcadik továbbtanulni vágyó. Ez létszámban 16 százalékkal magasabb az előző évi 11 ezernél. Amennyiben viszont a jelentkezők közötti arányt vizsgáljuk, akkor a tavalyi 9,9 százalékról 12,9 százalékra nőtt az e-felvételi népszerűsége, vagyis körülbelül 30 százalékkal.
Van ami működik
Van az Elektronikus Felvételi Rendszernek olyan szolgáltatása is, amelyet a jelentkezők 80 százaléka ki is használ (ez egyben jól mutatja az igényt és a potenciált az elektronikus ügyintézésre a fiatalabb korosztályokban). Ezt egy kézenfekvő ötlet teszi lehetővé. Mivel a hagyományosan, postai úton jelentkezők az aláírásukkal hitelesítik a jelentkezési lapot, ezzel egy lépésben mindjárt felhasználóivá is válnak az e-felvételi rendszernek. Így, ha jelentkezni nem is, de az esetleges módosításokat, hiánypótlásokat és személyes információk begyűjtését már ők is intézhetik az Interneten keresztül.
Mérleget vonunk
A nyomtatott jelentkezési lap és az online jelentkezés részfolyamatait szembeállítva egymással azt látjuk, hogy egyedül a posta teljes kihagyásával lehet jelentősen könnyíteni a procedúrán. Az űrlap kitöltése billentyűzettel ugyan sokaknak biztonságosabbnak tűnhet, de érettségi után már mindenki tud tollal írni. A csatolandó dokumentumok fénymásolása és beszkennelése közötti csatában már a hagyományos jelentkezéshez szükséges fénymásolás felé billen a mérleg nyelve, kivéve, ha van otthon szkennerünk, és gyakorlottak vagyunk a képek kivágásában és átméretezésében.
Amennyiben van Ügyfélkapu hozzáférésünk és megfelelő bankkártyánk (vagy online banki hozzáférésünk), akkor a postán való sorban állás teljes mértékben kiiktatható. Viszont bármelyik hiánya szükségessé teszi posta vagy más, esetenként még rugalmatlanabb hivatal felkeresését, ami így tulajdonképp értelmetlenné teszi az online jelentkezést.
Más kérdés, hogy mit tehet még a rendszert üzemeltető Educatio Kht.? A technikai feltételek nagyjából adottak, és még ha kiforrottnak nem is nevezhetjük a rendszert, most már leginkább „csak” a megfelelő irányú társadalmi-gazdasági fejlődésen múlik, hogy a felsőoktatásba jelentkezők mekkora hányadának lesz valóban elérhető és vonzó az elektronikus jelentkezés.
Szomor Bence, Kiss Attila
