Éjszakánként azon gondolkodni, hogy mégis meg kellett volna változtatni a szakok sorrendjét. Most már úgyis késő.
Azon görcsölni, hogy nem lesz elég magas a pontszámotok azokhoz a szakokhoz, amelyeket megjelöltetek a jelentkezési lapon. Önbeteljesítő jóslat.
Félóránként újraszámolni a pontjaitokat. Minek? Harminc perc alatt szereztetek egy felsőfokú nyelvvizsgát/emelt szintű érettségit?
Már most B tervet gyártani arra az esetre, ha nem sikerül bekerülni a kiválasztott egyetemre. Ha esetleg nem sikerül az idei felvételi, bőven lesz még időtök azon gondolkodni, merre tovább - a pótfelvételi jelentkezési határideje augusztus közepe, az OKJ-s tanfolyamokra szintén lehet még jelentkezni augusztusban (sőt, utána is).
Azon aggodalmaskodni, hogy vajon be tudtok-e majd illeszkedni az egyetemen/főiskolán/kollégiumban. Három-négy barátot még az is összegyűjt az egyetemen, aki nem az a könnyen ismerkedős típus.
Még mindig azon rágódni, hogy nem az érveléses feladatot kellett volna választani a magyarérettségin.
Már most beszerezni a legfontosabb tankönyveket (legalábbis azokat, amelyekről a fórumokon lehet olvasni). Kész pénzkidobás - az első három hétben derül majd ki, mire lesz szükség, és mire nem.
Otthon, egyedül várni a ponthatárokat. Ha a Pont Ott Partihoz nincs kedvetek, legalább vegyetek magatok mellé két-három barátot, akikkel együtt izgulhattok (és olvassátok az eduline-t, a ponthatárok kihirdetésének napján minden infóról azonnal beszámolunk).
Már most eldönteni, hogy akkor sem mentek el a gólyatáborba, ha bekerültök az egyetemre. Kötelező program
Siratni a gimit. Az emberek fele szerint a gimnáziumi évek a legjobbak. A másik fele szerint az egyetemi évek. Szóval bízzunk abban, hogy utóbbiaknak van igazuk.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről! |
