Odafigyelt földrajzon, több mint 100 ember életét mentette meg egy brit kislány

A 2004. december 26-i szökőár az Indiai-óceánon a modern történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt. Azonban egy tízéves brit kislány lélekjelenléte és az, hogy néhány héttel korábban odafigyelt földrajzon az iskolában legalább száz ember életét mentette meg Thaiföldön.

21 évvel ezelőtt karácsony másnapján hatalmas földrengés rázta meg az Indiai-óceán térségét Szumátra közelében, amely pusztító cunamit indított el. A hullámok több ország partvidékét is elérték, és több mint 230 ezer ember halálát okozták. Thaiföldön, Phuket szigetén azonban volt egy partszakasz, ahol senki sem vesztette életét – egy gyereknek köszönhetően.

A tízéves Tilly Smith családjával nyaralt a Mai Khao Beachen, amikor különös jelenségekre lett figyelmes. A tenger hirtelen visszahúzódott, a felszínen buborékok jelentek meg, és a part szokatlanul gyorsan kiszáradt. A kislány azonnal felismerte a veszélyt, hiszen néhány héttel korábban az iskolában éppen a cunamikról tanult.

A parton voltam, amikor a tenger furcsán kezdett viselkedni. Buborékok jelentek meg, és a víz hirtelen visszahúzódott. Felismertem, mi történik, és volt egy érzésem, hogy cunami közeleg. Szóltam anyának

– idézte fel később a történteket egy interjúban.

Tilly kétségbeesetten próbálta meggyőzni a szüleit, hogy azonnal el kell hagyniuk a partot. „Mondtam anyának, hogy tudom, valami nincs rendben. Biztos voltam benne, hogy meg fog történni – jön a cunami” – emlékezett vissza.

Kitartása végül meghozta az eredményt: a szülők értesítették a szálloda személyzetét, akik azonnal elkezdték kiüríteni a partszakaszt.

Néhány perccel később megérkezett a hatalmas hullám, amely mindent vitt, de az ott tartózkodók már biztonságban voltak. A becslések szerint Tilly figyelmeztetésének köszönhetően mintegy száz ember menekült meg azon a partszakaszon.

 

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógiai felelősség része annak felismerése is, ha valaki nem kérdez, mégis segítségre szorul”

Egy dániai SOSU-órán, egy prezentáció közben szembesültem azzal, hogy a kooperáció és a kollaboráció fogalmát mennyire eltérően értelmezhetjük. Pedagógusként régóta foglalkoztat ez a kérdés. Magyarországon tanítottam, tanulásszervezési módszereket alkalmaztam és pedagógusokat is képeztem. A kooperatív tanulás számomra nem egy divatos módszertani címke, amelyet utólag ragasztunk a csoportmunkára, hanem tudatosan felépített pedagógiai rendszer. Vélemény.

„Az adományozás könnyen függőségi viszonyt alakíthat ki” – így segít a szegregátumban élő családoknak az Edison-díjas Bagázs

A két roma szegregátumban jelen lévő Bagázs Közhasznú Egyesület közel 150 önkéntessel, évente négyezer foglalkozással segíti a hátrányos helyzetű családokat, miközben az iskolákban, fesztiválokon és vállalatoknál is igyekszik érzékenyíteni, és eljuttatni minél több helyre az üzenetet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan az életben.