A bizottságot Ferenc pápa hozta létre 2014-ben, és annak mostani, első jelentése 17 ország egyházi protokolljára összpontosított – írta meg a Guardian.com. A jelentésben leírták, hogy a visszaélések áldozatainak nagyobb hozzáférést kell biztosítani az ügyükkel kapcsolatos információkhoz, és hangsúlyozza a kártérítés fontosságát, ami „konkrét kötelezettségvállalás” a gyógyulásuk elősegítésére. A kártérítésnek nemcsak pénzbeli kell lennie, hanem olyan intézkedéseket is magában kell foglalnia, mint a hibák elismerése és a nyilvános bocsánatkérés.
Még mindig rengeteg bírálat éri a Vatikánt az egyházi visszaélések kezelése miatt, nemsokkal korábban Ferenc pápát is személyesen kritikával illették ezzel kapcsolatban belgiumi útja során, Fülöp király és Alexander De Croo miniszterelnök személyében. Ennek kapcsán jött létre a jelentés, ami a szakértő szervek szerint csupán csak „kirakatrendezésre” alkalmas, de vitathatatlan, hogy vannak dicséretes elemei is.
Anne Barrett Doyle, a BishopAccountability nevű, egyházi szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyeket nyomon követő megfigyelőszerv társalapítója így fogalmazott a jelentés kapcsán:
„Nem összpontosít a központi és lesújtó valóságra: arra, hogy a katolikus egyházban még mindig gyerekek ellen követnek el szexuális erőszakot papok, és az egyetemes egyházi törvények még mindig lehetővé teszik, hogy ezeket a papokat bizonyos feltételek teljesülése esetén visszahelyezzék a szolgálatba. Nem kárhoztatja azt a tényt, hogy a bűnrészesség feljelentésének és kivizsgálásának folyamata hibás, tele van összeférhetetlenséggel és titkolózással”
Azt viszont elismerte és hozzátette, hogy a bizottság munkáját akadályozta az, hogy „nem vizsgálhat konkrét ügyeket”. „Ennek a korlátozásnak az az abszurditása – ami bizonyára nem véletlen –, hogy a bizottság nem tud valódi ellenőrzést végezni. Az egyetlen biztosítéki vizsgálat, ami számít, az az, hogy a püspökök eltávolítják-e a visszaélőket. Ez a jelentés nem foglalkozik ezzel, mert maga a bizottság erre nem képes” – fogalmazta meg Doyle.
