Kínában 16 és 18 év közt napi két órát lehetne okostelefont használni

Míg a világ demokratikusabb fele évek óta vitázik a kérdésről, a kommunista vezetésű Kína egy elég drasztikus szabállyal zárná rövidre a kérdést.

  • Eduline/MTI

A kínai kibertér-szabályozó hatóság (CAC) weboldalán közzétett indítványa alapján a 16 és 18 év közötti fiatalok okostelefon-használatát mindössze napi két órában korlátozná a függőség csökkentésére való hivatkozással. A 8 és 16 év közöttieknél pedig napi egy órában, míg a 8 év alatti gyermekeknél negyven percben szabnák meg a központi állami limitet. Emellett a kiskorúak este 10 és reggel 6 közt egyáltalán nem használhatnák a legtöbb internetszolgáltatást mobilon. A korlátozott időszakban csak „a kiskorúak fizikai és szellemi fejlődésének megfelelő alkalmazások” lennének engedélyezve a gyermekeknek, de a CAC egyelőre nem pontosította, hogy mit is ért ez alatt.

Az emberek online életét kontrollálni hivatott, nemrég létrehozott hatóság radikális tervezetének volt már egy előképe, nevezetesen, hogy úgy döntöttek, a 18 év alattiak heti három óránál többet nem tölthetnek videójátékokkal. Emellett online játékokkal péntekenként, hétvégén és ünnepnapokon legfeljebb egy órát játszhatnak. Kína korábban a kiskorúak játékhasználati lehetőségét ünnepnapokon három, egyéb napokon 1,5 órában korlátozta.

A 444 cikke szerint, melyben a CNBC-t idézik, mindezt technikailag úgy ellenőrzik, hogy az összes okoseszköznek kötelező „kiskorú móddal” rendelkeznie, amellyel a szülők és az internetszolgáltatók is szűrhetik, mit láthatnak a gyerekek és a fiatalok. A most nyilvános konzultációra bocsátott tervezet életkor szerinti korlátozásai alapján a 3 éves kor alatti gyerekek kizárólag dalokat és hanganyagokat hallgathatnának, 12 és 16 év között pedig oktatási anyagokat és híreket fogyaszthatnának. A tervezethez szeptember 2-ig várják a visszajelzéseket, de azt nem közölték hogy az új intézkedések mikortól léphetnek hatályba.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.