Konténerhajón, riksán, de repülővel egyszer sem - a világ összes országában járt egy dán utazó

Torbjørn „Thor” Pedersen 2013-ban vágott neki a nem akármilyen útnak, ami a tervezett négy év helyett tíz évig tartott.

  • Székács Linda

Egyszer sem ült repülőre, napi 20 dollárból élt és legalább 24 órát tartózkodott egy országban az a dán férfi, aki 2013. október 10-én szó szerint a nyakába vette a világot és azzal az elképzeléssel indult útnak, hogy a korábban említett feltételek betartásával a világ összes országát bejárja - írta meg a hvg.hu.

A 44 éves férfi július 26-án a Maldív-szigeteken fejezte be a különleges útját. Eredetileg úgy tervezte, hogy négy év alatt tudja majd teljesíteni a tervét. Bár korábban logisztikával és szállítmányozással foglalkozott, ami nagyban segítette a tervezést, az út még így sem volt teljesen zökkenőmentes. 2020-ban a pandémia miatt két évre Hongkongban ragadt, Ghánában maláriás lett, egy négynapos vihar miatt az Atlanti-óceánon ragadt Izlandról Kanadába tartva, de átkelt lezárt határokon a konfliktusövetezetekben is, és sokszor lerobbant hajók, vagy épp a bürokrácia is útját állták.

A férfi végül 3576 napig volt úton, Ennyi idő alatt 358 883 kilométert tett meg, mindezt 379 konténerhajóval, 158 vonattal, 351 busszal, 219 taxival, 33 hajóval és 43 riksával.

Bár sokszor megfordult a fejében, hogy feladja a tervét, a legjobb tapasztalata az volt, hogy a legtöbb helyen kedvességgel találkozott.

 

„Azzal a mottóval indultam el erre az útra, hogy az idegen olyan barát, akivel még sosem találkoztál, és újra és újra bebizonyosodott, hogy ez igaz – mondta. – Vagy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, vagy a világ sokkal jobb hely annál, mint azt a legtöbb ember a közösségi médiában és a sajtóban megjelenő ijesztő, drámai hírek alapján elhiszi" - mondta a férfi, aki végül 33 napnyi, teherhajóval történő utazás után ért haza Dániába.

A kalandjairól egyébként blogot is írt és a közösségi médiában is rendszeresen beszámolt az élményeiről, de várhatóan dokumentumfilm és könyv is készül majd az életéről.

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.