Anyagi gondokkal küzdött, két évig egy sátorban lakott egy brit egyetemi oktató

Senki nem tudta, milyen komoly lakhatási gondjai vannak a fiatal oktatónak. Története vitát váltott ki az egyetemi oktatók helyzetéről.

  • Bezzeg Hanna

Aimée Lê PhD hallgatóként és angoltanárként dolgozott a londoni Royal Holloway Egyetemen, aki közel két éven keresztül egy sátorban élt - számol be a Guardian.

„Hideg volt. Egy egyszemélyes sátorban laktam, ami egy kis idő után felmelegedett, de voltak olyan napok, amikor arra ébredtem, hogy a sátramat belepte a hó. Amikor éppen nem dolgoztam, megtanultam fát hasogatni és tüzet gyújtani”

– idézi fel a fiatal oktató, aki senkinek sem számolt be anyagi nehézségeiről, attól tartva, alááshatja szakmai hírnevét, ha kiderül róla, hogy nincs hol laknia. Előfordult, hogy egy hotel bárjában javított dolgozatokat, a tisztálkodást pedig az egyetemen oldotta meg.

A fiatal oktató egy ösztöndíjjal érkezett Angliába az Egyesült Államokból, külföldi PhD-hallgatóként azonban komoly egyetemi tandíjat kellett fizetnie. A probléma akkor kezdődött, amikor a kedvező árú szállását, ahol első évében lakott, elkezdték felújítani, neki pedig elő kellett volna teremteni egy albérlet fenntartására elegendő pénzt.

A londoni Royal Holloway Egyetem egyik képviselője is megszólalt az ügyben, kiemelve, azi intézmény nem tudott Lê anyagi nehézségeiről. Azt is hozzátette, az egyetem diáktanácsadói támogatják a hallgatókat – például ingyenes tanácsadással, krízishelyzetben segítségnyújtással. Működik egy „anyagi jóllét” elnevezésű csoport is, amely felvilágosítást ad a különböző támogatásokról.

A brit egyetemi dolgozókat, oktatókat tömörítő szakszervezet szerint az országban kizsákmányolják és alulfizetik a felsőoktatásban dolgozókat, akik közül legalább 75 ezren bizonytalan idejű szerződésekkel végzik munkájukat.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.