Egy kis nosztalgia délutánra: ti emlékeztek még ezekre a játékokra?

1. Madzagos játék

A rendes nevét igazából senki sem tudta, de mindenki imádta. A játékhoz két ember kellett: az egyik játékos kifeszítette a két tenyere között a madzagot és kialakított egy keresztet. A másik játékos újabb alakzatot formálva átvette a madzagot, és ez így folytatódott egészen addig, amíg vissza nem értek a kiinduló állapothoz.

2. Kelj fel Jancsi!

Ez egy olyan csapatjáték, ahol a vezető nagyjából hat-nyolc méterre háttal állt a többieknek, és azzal a mondattal indította a játékot, hogy „Kelj fel Jancsi!”. A többiek megkérdezték tőle, hogy „Hány órára?”, majd a vezető egy egytől tízig terjedő számmal és egy mozgásformával válaszolt. Ez lehetett óriáslépés, tyúklépés, békaugrás, citromfacsarás, cintányér, illetve cumi a szádban, maradj az ágyban. A vezető ugyancsak háttal állva elszámolt hangosan addig, ahány mozdulatot kért, majd a számolás befejeztével hirtelen hátrafordult, és akit mozogni látott, azt visszaküldte a kiindulási vonalhoz. Az nyert, aki elsőként érintette meg a játékvezető vállát.

3. Lábfogócska

Szintén egy csapatjáték, ahol a csapattagok benyújtották az egyik lábukat a kör közepe felé, majd háromra mindenki ugrott egyet kifelé. Innentől kezdve az volt a cél, hogy a játékosok rálépjenek a hozzájuk legközelebb álló személynek a lábára, ezzel kiejtve őt. Fontos szabály volt azonban, hogy egyszerre csak az egyik lábat lehetett mozdítani – tehát a másikat úgy kellett kezelni, mintha a földhöz lenne ragasztva.

4. Gumizás

Ehhez szükség volt egy három-öt méter hosszú gatyagumira, illetve három játékosra – persze az utóbbi hiányában a padok vagy a székek lába is megfelelt. A játék úgy indult, hogy ketten egymással szemben álltak kis terpeszben és a bokájuk körül futott a gumi. A harmadik személy pedig elkezdte teljesíteni a pályákat, ami a gumik közötti ugrásokból, rá ugrásokból és áthúzásokból állt. Ha hibátlanul sikerült végrehajtani a gyakorlatot, akkor tovább lehet lépni a következő szintre – ami azt jelentette, hogy a madzag egyre magasabbra kerül – boka után sorrendben: lábszár, térd, alsó comb, felső comb, csípő. Ha a játékos elrontotta az ugrálást – beleakadt a gumiba, vagy nem tudott ráugrani –, akkor csere következett, és az egyik gumitartó kezdte a játékot. Az nyert, aki a leghamarabb végzett az összes fokozattal.

5. Adj, király, katonát!

Ehhez két csapatra volt szükség, akik felálltak egymással szembe. Az egyik csapat tagja elindította a játékot a következő mondókával: „Adj, király, katonát!”, amire az ellenség ezt válaszolta: „Nem adunk!”. Ezt követően ismét az első csapaton volt a sor: „Akkor szakítunk”, majd jött a válasz az ellenségtől: „Szakíts, ha bírsz!”. Ekkor a csapatból kiválasztott ember nekirohant az ellenség által alkotott láncnak. Ha valahol sikerült átszakítania azt, akkor a két gyerek közül az egyiket magával vitte a saját csapatába. Amennyiben nem sikerült áttörni a falat, akkor a szakítónak kellett átállnia abba a csapatba, amit megtámadott. A játék addig tartott, amíg az egyik csapatban már csak egy fő maradt.