3. Csomagolás az élelmiszeriparban 3.1. Termékvédelem Az élelmiszeripari csomagolás fontos feladata a csomagolt termék mennyiségének és minőségének, vagyis táplálkozásbiológiai és élvezeti értékének a lehetséges legteljesebb mértékű megőrzése a csomagolástól a felhasználásig. További szempont, hogy a minőség biztosításának időtartalma lehetőleg minél hosszabb legyen. A minőségmegőrzési idő és a csomagolás közötti összefüggés ismert. Azonban gondos mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze az üzemi tárolás, a szállítás, a kereskedelmi raktározás körülményei (időtartam, hőmérséklet, relatív nedvességtartalom, fényhatás, rázkódás, halmozhatóság) annak érdekében, hogy a csomagolt termék mennyiségét és minőségét az adott körülmények között a csomagolás a legkisebb költségráfordítással biztosítsa. A védelem mértékét és időtartalmát tehát sohasem szabad nagyobbra tervezni, mint amennyit a fogyasztó valós érdeke megkíván. A csomagolt termék védelme a tartósítás, szállítás stb. kapcsán fellépő igénybevételekkel szembeni ellenállás biztosítását jelenti. 3.2. A környezet védelme A környezetszennyezés az élelmiszeripari termékekre és ezzel kapcsolatban az élelmiszeripari csomagolásra általában nem jellemző, de az élelmiszeriparban is felhasználásra kerülő egyes termékek kellemetlen módon (pl. szag) és jelentős mértékben (pl. vegyi anyagok) szennyezhetik, szélsőséges esetben veszélyes mértékben károsítják a környezetet. A környezetkárosító hatás bekövetkezhet közvetlen érintkezés útján (pl. maróanyagok esetében), közvetítő közeg segítségével (pl. légmozgás útján por alakú szennyezőanyagok révén) és közvetítőközeg nélkül (pl. radioaktív anyagok esetében). Környezetet károsító termékek esetében a csomagolás fontos feladata a káros hatások érvényesülését kiküszöbölő, jól záró tér kialakítása. 3.3. Minőségmegőrzés A megtermelt javak mennyiségének és lehetőleg az előállításkori, a betakarításkori minőségének megőrzése a felhasználásig az emberiség egyik legrégebbi, legalapvetőbb törekvése. Különböző ipari termékek esetében a feladat más és más formában jelentkezik. Fémeknél a korrózió meggátlása, a textíliák, a faipari termékek esetében a mikro- és makrobiológiai kártevők távoltartása. Addig az élelmiszeripari vonatkozásban a feladat sokkal összetettebb, mivel a megtermelt élelmiszerek mennyiségének megtartásán túlmenően azok táplálkozásbiológiai és élvezeti értékét is meg kell őrizni a felhasználásig, illetve a fogyasztásig. Az élelmiszerek minőségének megőrzésére nagyipari módszereket dolgoztak ki, amelyek fizikai, kémiai, illetve gyakran ezek kombinációit alkalmazó eljárások felhasználásával igyekeznek a minőségváltozást – lehetőség szerint – megakadályozni, de legalábbis a változás, a romlás sebességét csökkenteni. Különböző élelmiszerek tartósítására alkalmazott módszerek azonban nem lennének olyan hatékonyak, ha nem használnának a termék jellegét, minőségi paramétereit, a lehető leghosszabb eltarthatóságot figyelembe vevő csomagolást. Tehát olyan csomagolás gazdaságos kialakítása a cél, amely figyelembe veszi a csomagolt termék lehetséges minőségváltozásának okait, azok elhárításának lehetőségeit, a várható igénybevételeket és a biztosítható tárolási körülményeket. Ezeknek a szempontoknak együttes, de súlyozott érvényesítése eredményezi azt, hogy azonos terméket különböző technológiákkal tartósítsanak (pl. tej) és azzal összhangban csomagolnak, ami összességében eltérő időtartalmú tárolhatóságot, minőség megőrzési időt eredményez.

Tantárgy:
Élelmiszeripari ismeretek
Típus:
Szakdolgozat