1.1. Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló irányelv Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK Rendelete Minden olyan anyagnak vagy tárgynak, amelyet arra szántak, hogy közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerüljön élelmiszerekkel, megfelelő mértékben közömbösnek kell lennie annak megakadályozására, hogy olyan mennyiségű anyag kerüljön át belőle az élelmiszerbe (migráció, kioldódás), amely veszélyezteti az emberi szervezet egészségét, elfogadhatatlan változást idézhet elő az élelmiszer összetételében, vagy az élelmiszer érzékszervi tulajdonságainak rosszabbodását idézheti elő. Így ez a rendelet vonatkozik az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő biopolimer csomagolóanyagokra is. Az anyagokat és tárgyakat, ideértve az aktív és intelligens anyagokat és tárgyakat is, a helyes gyártási gyakorlattal összhangban olyan módon kell gyártani, hogy azok a szokásos vagy előrelátható felhasználási körülmények között alkotórészeiket ne adhassák át az élelmiszereknek olyan mennyiségben, amely: • Veszélyeztetheti az emberi egészséget, • Elfogadhatatlan változást idézhet elő az élelmiszer összetételében, • Az élelmiszer érzékszervi tulajdonságainak rosszabbodását idézheti elő. 1.2. Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok nyomonkövethetősége • Az anyagok és tárgyak nyomon követhetőségét minden szakaszban biztosítani kell, az ellenőrzés, a hibás termékek visszahívása, a fogyasztók tájékoztatása és a felelősség megállapításának megkönnyítése céljából, • A technológiai megvalósíthatóságra kell figyelemmel lennie a vállalkozónak: olyan rendszerekkel, és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik azoknak a vállalkozásoknak az azonosítását, amelyektől, és amelyek részére a rendeletnek és a rendelet végrehajtási intézkedéseinek a hatálya alá tartozó anyagokat és tárgyakat, valamint szükség szerint az azok előállítása során felhasznált összetevő anyagokat és termékeket szolgáltatták. Ezt az információt kérésre be kell mutatni az illetékes hatóságnak, • A közösség piacára bocsátott anyagoknak és tárgyaknak azonosíthatónak kell lenniük egy olyan megfelelően kialakított rendszer által, amely lehetővé teszi azok - jelölés, illetve a vonatkozó dokumentumok vagy információ útján történő nyomon követését. Ez a rendelet általános jellegű biztonsági előírásokat tesz, ugyanakkor nem részletezi a különböző csomagolóanyagokra vonatkozó vizsgálati módszereket, határértékeket.   2. Csomagolás szerepe 2.1. A csomagolás funkciói A piac egyre magasabb követelményeket támaszt a különféle termékekkel és azok csomagolásaival szemben. A termékek mennyisége és egyre változatosabb formákba való megjelenése nagymértékben függ a csomagolástól, ugyanis egyre több feladatot kell ellátnia ahhoz, hogy alapvető célját betöltse: • Termékvédelem • A használat megkönnyítése • Minőségmegőrzése 2.1.1. A csomagolás termékvédelme A csomagolás elsődleges és legfontosabb feladata a termékvédelem, e nélkül nem tölti be feladatát. Ez tulajdonképpen értékmegőrző funkciót jelent, mivel az elkészített és becsomagolt termék mennyiségi és minőségi tulajdonságait megőrzi de, ezekhez a paraméterekhez nem járul hozzá, vagyis sem mennyiségéhez, sem minőségéhez nem tesz hozzá többet. A védelem feladata kétirányú: 1. biztosítja a termék védelmét a külső környezeti hatások ellen (szállítás, kártevők, légköri viszonyok) 2. megvédi a környezetet a termék és a csomagolás káros hatásaival szemben (illatanyagok, éles részek, hulladék) Jellegük szerint az igénybevételeket három csoportra lehet osztani: • mechanikus • klimatikus • biológiai igénybevételek Ahhoz, hogy a csomagolás maradéktalanul kielégítse ezt a 3 fő védelmi funkciót fontos, hogy minden lehetséges igénybevételnek ellenálljon. Leggyakoribb igénybevételek: az ütés, az ütközés, a nedvesség vagy hőmérséklet károsító hatása. Fontos a dézsmálás elleni védelem, ahol nem az élővilág egyéb képviselői elleni oltalomról van szó, sokkal inkább a lopások megakadályozásáról. A csomagolás

Tantárgy:
Élelmiszeripari ismeretek
Típus:
Szakdolgozat