Az SNI-s, BTMN-es diákok száma nő, sok gyerek nem iskolaéretten kezdi az elsőt, a gyermekotthonból érkezőket pedig szinte lehetetlen feladat a többiekkel együtt tanítani - mondja Judit (Nevét a kérésére megváltoztattuk – A Szerk.), aki 1994 óta dolgozik egy vidéki általános iskolában tanítóként, most már nyugdíjasként. Szerinte bár a mai gyerekek okosabbak, tájékozottabbak, de az önállósodásukat a felgyorsult élet és az okoseszközök háttérbe szorítják.
Mikor döntötte el, hogy tanító lesz?
Majd egy évtizedet óvodapedagógusként dolgoztam, aztán megszületett a fiam. Még gyesen voltam, amikor szóltak, hogy a közeli általános iskolába napközis tanítót keresnek. Gondoltam, megpróbálom és bementem az igazgatóhoz, aki korábban fiatal tanárként engem még középiskolában tanított. Egy jót beszélgettünk, és abban állapodtunk meg, hogy felvesz azzal a feltétellel, ha elvégzem levelezőn a tanítóképzőt. Igent mondtam, és így kerültem össze egy rutinos pedagógussal, akivel 20 évig vittük párban az osztályokat. Nagyon sokat tanultam tőle.
Mennyiben volt másabb egy alsós 1994-ben, mint mondjuk 2025-ben?
Szinte össze sem lehet hasonlítani őket, mert annyit változott a világ. A mostani alsós diákok például sokkal tájékozottabbak, sokkal szerteágazóbb az érdeklődési körük, amiről el lehet velük beszélgetni, és ez nagyon jó. Viszont a mindennapok, a technológia gyorsulása, az okoseszközök miatt a figyelmüket is nehezebb lekötni. Belőlük is ki lehet hozni a maximumot, csak máshogyan, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Jobban körbe kell őket udvarolni, mert könnyebben elveszítik a fókuszt. Sokkal hatásosabb, ha több, rövidebb, pörgősebb feladattal készülök az órára.
Nyilván maga a hétköznapi élet is pörgősebb lett az elmúlt harminc évben, ami nem feltétlen kedvez a gyerek önállóságának.
Felnőtt egy generáció, mások lettek a szülői elvárások. Ma már szinte ritkaságszámba megy, ha egy elsős meg tudja kötni a cipőfűzőt, harminc évvel ezelőtt ez nem volt probléma - mondjuk nem is volt annyi tépőzáras cipő, mint most. Még mindig van olyan harmadikosom, akinek az anyukája pakol be esténként az iskolatáskába. Ami önmagában nem lenne baj, de sajnos nem látom annak a jelét sem, hogy rá szeretné szoktatni, hogy például első nap közösen pakolnak be, aztán a gyerek készíti ki, és utána meg már csak ellenőrizni kell. Ez nyilván idő, következetesség, plusz munka.
Ugyanígy a többséget hozzák-viszik az iskolába autóval. Én megértem, hogy mindenki rohan, meg a szülőnek is sietnie kell a munkahelyére, de néha azért a gyereknek jó lenne, ha gyalog vagy busszal jönnének reggel. Ne értse félre, de a gyerek mellett egy kicsit őket is nevelni kell. Ha jól kommunikálunk egymással, ha gond van a diákkal, meg tudjuk beszélni. Az a lényeg, mindegyik gyerek a maga tempójában fejlődjön, és közösen kihozzuk belőlük azt, amit lehet.
Sajnos azt tapasztaljuk egyre több az SNI-s, BTMN-es tanuló, de az is baj, hogy sokan úgy kerülnek be elsőbe, hogy igazából még nem érettek rá és jobb lett volna, ha még egy évet maradtak volna az óvodában.
A gyermekotthonból érkezőket pedig kifejezetten nehéz integráltan oktatni. Nálunk van két olyan gyermekotthonos diák, akik ön-és közveszélyesek. Annyira zavarják az órát, hogy velük külön helyiségben foglalkozunk párhuzamosan, ami a helyhiány miatt az esetek többségében a folyosót jelenti.
Ennyi nehézség ellenére nyugdíjasként még mindig tanít. Felmerült Önben valamikor az elmúlt években, hogy abbahagyja?
Egyszer. Mikor papíron is nyugdíjas lettem, akkor elgondolkodtam azon, hogy a következő tanévet már nem kezdem el. Aztán egy családi tragédia miatt úgy döntöttem, folytatom. Nem tudtam volna otthon maradni a gondolataimmal. A tanításból merítettem erőt.
Igaz, sokkal többet kell adminisztrálnom, mint a pályám elején, de mikor becsukom a tanterem ajtaját és ott vagyok az osztállyal, az az érzés ugyanolyan, mint régen volt.
Kitört a vakáció, elkezdődött a több mint két hónapos nyári szünet, ami a pihenés mellett arra is jó lehet, hogy elővegyétek a következő tanév kötelező olvasmányait. Mutatjuk, mely műveket kérik az általános iskolák évfolyamain.
A Corvinuson egy tanársegéd havi bruttó 600-900 ezer forintot, egy egyetemi tanár pedig akár 2,1 millió forintot is kereshet. A vezetői fizetések ennél is magasabbak: a rektor alapbére jelenleg közel 5,8 millió forint. Az intézmény szerint a cél az átláthatóbb bérezés és a bértranszparencia erősítése, miközben a lépéssel a hazai felsőoktatásban is úttörő szerepet vállalnak.
A szakképzésben dolgozók közalkalmazotti jogállásának visszaállítását, a tanítási évre vetített munkaidőkeret megszüntetését és átláthatóbb bérrendszer kialakítását is sürgeti a Pedagógusok Szakszervezetének szakképzési és felnőttképzési tagozata. A szervezet egy 24 pontból álló javaslatcsomagban foglalta össze azokat a problémákat, amelyek szerintük azonnali intézkedést igényelnek a szakképzésben.
Újabb diákok fejezték be általános iskolai tanulmányaikat a miskolci Dr. Ámbédkar Iskolában, amely olyan fiataloknak kínál második esélyt, akik korábban lemorzsolódtak az oktatásból vagy végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert.
A nevelést, oktatást közvetlenül segítő dolgozók közül sokak nettó fizetése még mindig „kettessel kezdődik” – mondta Tóth Tünde, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke a szervezet tanévzáró sajtótájékoztatóján. A PSZ elfogadná, hogy július 1-jétől megvalósuljon a korábban ígért 25 százalékos béremelés, de szerintük ez csak szükséges, nem elégséges lépés lenne.
Ugyanannyi érettségi szünetet kapjanak a technikumban érettségiző diákok, mint a gimnazisták, hogy az írásbeli és a szóbeli között ne kelljen szakmai órákra járniuk, és akár szakmai vizsga nélkül is kaphassanak érettségi bizonyítványt.
A benyújtott törvényjavaslat célja a tankerületi fenntartású intézmények szakmai önállóságának növelése, az igazgatók jogköreinek bővítése, illetve a pedagógusok és más köznevelésben dolgozók kollektív jogainak helyreállítása. A javaslatok több olyan szabályt is módosítanának vagy hatályon kívül helyeznének, amelyeket a szakmai szervezetek évek óta napirenden tartanak.
