Vacogó gyerekek, kiabáló, durván beszélő edzők és kötelező mélyvíz - problémás az Úszó Nemzet Program Dunakeszin

Közel negyvenezer iskolás és óvodás mintegy negyven helyszínen tanul úszni az idei tanévben az ingyenes Úszó Nemzet Program (ÚNP) keretében.

Az ÚNP célja az, hogy a három korosztályt felölelő, a tantervbe beillesztett oktatásban résztvevő gyerekek mindegyike alapvető úszástudást szerezzen, ezzel is csökkentve a jövőbeli vízi balesetek kockázatát. Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy a programnak köszönhetően növekedjen az úszósport bázisa.

Ráadásul az ÚNP-ben résztvevő óvodai csoportokat, illetve osztályokat külön busszal, tanítási időben viszik az uszodába, és a gyerekek ingyen felszerelést is kapnak az úszósapkától kezdve a papucson át a törölközőig. A szülők korlátozott létszámban hivatalos kísérőként bemehetnek a gyerekekkel az uszodába, és segíthetnek például a hajszárításban, félévente pedig nyílt órán vehetnek részt. A visszajelzések döntő többsége pozitív, de a nemes cél, a jó ötlet, a folyamatos ellenőrzések ellenére is előfordulhat, hogy van olyan helyszín, ahol a megvalósításba valamilyen okból hiba csúszik.

Kiabáló oktatók és kötelező mélyvíz

Az Eduline szerkesztősége több szülői olvasói levelet is kapott az elmúlt időszakban, amelyek arról szóltak, hogy a dunakeszi uszodában több probléma is volt az ÚNP-programmal. Ezek közül az egyik az volt, hogy egy kislány nem vehette fel az úszószemüveget az órán, hiába volt a szemproblémájáról orvosi papírja. Miután az anya ezt többször is nehezményezte, kiderült, hogy az igazolás az osztályfőnök e-mailfiókjának spam mappában landolt, így az úszásoktatókhoz az információ nem jutott el. (Utána azonban már engedték használni.)

Ugyanis az ÚNP-ban, ha a szülő szeretne valamit jelezni az edzőnek, akkor meglehetősen körülményesen, az iskolán keresztül tudja megtenni, így sok helyen "porszem" kerülhet a gépezetbe.

Az anya ezen kívül arra is panaszkodott, hogy szerinte az edzők nem túl segítőkészek, durván beszélnek a gyerekekkel. Egyszer, amikor a gyerek úszószemüvege beleesett a medencébe, az edző azt mondta a lányának, hogy hozza fel. Amikor a gyerek még öt perc alatt sem tudott lemerülni a nagymedence aljára, akkor csak külön kérésre, „nagy nehezen” hozta fel neki az oktató.

„Egy kis osztálytárs anyukája végignézte az üvegen keresztül, ahogy a víz alatt megfogta az edző karját a kislány. Az oktató azután lekiabálta a gyerek fejét, hogy merjen még egyszer ilyet tenni. A másik osztályban egy kislány elmerült még a múlt héten, úgy jöttünk el az öltözőből -  mi mentünk, ők épp jöttek - hogy a gyerek zokogva mondogatta, hogy nagyon fél, mert nincs felnőtt bent a vízben”

- fejtette ki a szülő, aki szerint csak a gyereke osztályából az oktató több gyerekkel is annyira megutáltatta a vizet, hogy azóta nem lehet őket levinni az uszodába.

Egy másik szülő is hasonlóakat tapasztalt; az oktatók rendszeresen kiabálnak a gyerekekkel, lekezelően beszélnek velük ,és nem segítenek megoldani a felmerülő problémákat.

„Amikor a gyerek elvágta a talpát a medencében, az úszómester meg sem nézte a sebét, a tanárnő, egy másik anyuka és én ápoltuk le az öltözőben. Elsősegélynyújtás nem volt, fertőtlenítő oldat nem volt. Közölték, hogy nincsen, mikor ezt nehezményeztem, akkor nagy nehezen kaptunk fertőtlenítő spray-t.”

- írta az anya, majd megjegyezte, hogy a gyerekek folyamatosan panaszkodnak arra, hogy mindig nagyon hideg a víz a nagymedencében.

Egy harmadik szülő pedig azt nehezményezte, hogy cukorbeteg kisgyereke hiába csak most kapcsolódott be a programba, rögtön a nagyvízben kellett kezdenie, nem pedig a tanmedencében. Emiatt a gyerek közölte, hogy ő nem akar úszni.

Tudnak a MÚSZ-nál a problémáról

A kérdéseinkkel kapcsolatban megkerestük a Magyar Úszószövetséget is, ahol jelezték, tudnak a dunakeszi problémáról, és azon vannak, hogy megoldást találjanak rá. Elmondásuk alapján az ÚNP-programba egyébként szigorú kontroll van beépítve, a heti jelentések mellett a helyszíneket folyamatosan személyesen is ellenőrzik a szövetségtől.

Az ÚNP-s oktatókkal kapcsolatban hangsúlyozták, hogy próbálták a lehető legmagasabbra tenni a mércét, hiszen az államilag elismert végzettség, az erkölcsi bizonyítvány és a szóbeli elbeszélgetés mellett az edzőknek ÚNP-s továbbképzéseken is részt kell venniük, és teljesíteniük kell ezeken felül egy újraélesztési vizsgát is az OMSZ-nél is.

A dunakeszi helyszínnel kapcsolatban megjegyezték, hogy többször is voltak az uszodában, az ellenőrzések folyamán pedig kommunikációs és módszertani szempontból is erős helyszínnek tűnt. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy ha a szülő szerint egy konkrét oktatónak rossz a stílusa, akkor mindenképpen jelezze, és kivizsgálják az ügyet, mert az ÚNP-programban nagyon komolyan veszik a gyerekvédelmet.

Szeretnének minden olyan dolgot száműzni, ami miatt a gyerekek szoronghatnak. Volt már arra példa, hogy azért küldtek el oktatót a programból, mert a visszajelzések és az ellenőrzések során kiderült, nem megfelelő, 20 évvel ezelőtt berögzült, elavult módszerekkel tanította a gyerekeket úszni, vagy túlzottan erőltette a mélyvízbe szoktatást annak ellenére, hogy még a tanmedencébe is először csak belemászni kell az óvodásoknak, iskolásoknak, és utána is csak sétálnak a vízben.

Azt a MÚSZ-nál is kiemelték, hogy a tanmedencéből valóban nem egyszerű az átmenet a nagyvízbe, amelynek leginkább pszichés okai vannak.

„Ez egy szenzitív folyamat az úszástanulás során, amelyre nagyon kell figyelni az oktatónak. Találkoztunk olyannal is, hogy a szülő túlfélti a gyereket, vissza akarja tartani, hogy maradjon inkább a tanmedencében. Viszont biztosan úszni csak a nagy medencében lehet megtanulni, ahol nem ér le a gyerek lába, ezért az átszoktatási időszakban nagyon fontos a szülői támogatás. Egy biztos, síró gyerekkel nem megyünk a mélyvízbe.”

-  hangsúlyozták, majd kitértek arra is, hogy a feltöltött elsősegélydobozt az uszodának kell biztosítani ugyanúgy, mint a megfelelő vízhőmérsékletet is.

Ez utóbbival már volt probléma a dunakeszi uszodában: többször is le kellett mondani ÚNP-s úszásoktatást, mert túl hideg volt a víz, és nem érte el a minimumot. (Ez a nagymedence esetében 28 fok, míg a tanmedence esetében 32 fok.)

„Mivel a gyerekek hőháztartása nem olyan stabil, és a testtömegük is kisebb, ezért egy 25 fokos nagymedencében 15 perc alatt lila lesz a szájuk.”

- mondták, majd kiemelték, hogy a dunakeszi tanmedence kialakítása sem sikerült túl jól, mert egy fémdarab kiáll. Ez vágta el az érintett kisgyerek lábát.

A szövetségnél azt is megjegyezték; ha valaki valamilyen okból (például költözés) később kapcsolódik a programba, akkor sem rögtön a mélyvízben kezd. Mivel egy osztállyal egyszerre több oktató is foglalkozik, lehetőség van a differenciálásra. Ha pedig a gyerek sajátos nevelési igényű vagy magatartászavaros, és az osztályban ezzel nincsen egyedül, akkor a speciális helyzet miatt igyekeznek olyan úszásoktatót is biztosítani, akinek gyógytestnevelői végzettsége is van.