„Mindenkit megvisel a kényszerű karantén, de egy érettségire készülő osztályközösségnek, amelynek tagjai elvben most lépnek ki a nagybetűs élet kapuján, különösen megrázó lehet, hogy az élet, mint olyan eléggé ellehetetlenült az elmúlt hetekben” – írja Jocó bácsi összefoglalójában. A népszerű tanár azt írja, hogy mindig aktív életet élt a közösségi oldalakon, de most annyi üzenetet kap, mint még soha. Jocó bácsi minden osztálynak tart élő órákat, emellett pedig online feladatot is kioszt, melyeket vissza kell küldenie a diákoknak.

Minden este úgy zuhanok ágyba, mint akit agyonvertek, pedig azért én hozzászoktam a munkához, a folyamatos terheléshez. De ez még nekem is sok.

-írja. Bár vannak nehézségek, a népszerű tanár úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet érdekes, izgalmakkal teli időszak is. Jocó bácsi az online órákat szereti a legjobban, mert ott legalább hallja a diákokat, tudnak beszélgetni. Az online órákon használ táblát, amin mutogat, amire rajzol, ez segít az iskolai érzés fenntartásában. „Közben számtalan vicces pillanatot is megélünk”- mondja.

Az egyik legfontosabb dolognak tartja a távoktatásban, hogy lássák egymást. Kell az érzés virtuálisan is, hogy „itt vagyunk egymásnak”. „Hiszen a vírus elvette most tőlünk a pedagógia legfontosabb elemét, a személyes jelenlétet, a kontaktust” – mondja.

Jocó bácsi bevallja, hogy neki is volt mélypontja.

Igen, egyszer már dühöngve üvöltöttem a szobában, miközben folyt a könnyem, ugyanis a vírus még egy nagyon-nagyon fontos dolgot is elvett tőlünk: az osztályom utolsó másfél hónapját.

Azt mondja, neki különösen fájó pont, hogy végzős osztályával számos, bepótolhatatlan dolog elmarad. Négy évet kell úgy lezárniuk, hogy nem tarthatja meg az utolsó órát, nincs ballagás, elmarad a szerenád. Persze próbál online ballagást szervezni, és ha ennek vége, akkor mindenképpen megtartja az utolsó órát.

Nem lehet az, hogy az utolsó együtt töltött napunk egy szürke, aggodalommal és bizonytalansággal teli márciusi péntek legyen. Nem, ezt nem hagyom!