Bozó Szabolcs pécsi születésű, 33 éves festőművész, aki csaposként és takarítóként kezdte Londonban, miközben breaktánccal próbált karriert építeni.

Egy pubban dolgoztam, szabadidőmben rajzoltam, a bátyám beszélt rá, hogy tegyem fel a képeimet az Instagramra, aztán pár hónappal később megtalált egy galéria, kivitt Mallorcára, adott festéket, vásznat, és amit pár hét alatt festettem, mind elkelt

– meséli a HVG-nek adott interjúban.

A siker váratlanul érte: „Amikor felmondtam a munkahelyemen, és másnap nem kellett mennem reggel hatra a kávézóba, délben keltem. De aztán szorongás tört rám: mi van, ha ez volt az utolsó képem, amit eladtam?” Ekkor döntött úgy, hogy a művészet minden napos munkává válik. A következő nap bement a műtermébe, és azóta is minden nap ott van.

Színes, mesebeli figurákat fest, amelyek sosem vidámak

Bozó alkotói folyamata különös és személyes: „Megfestek egy figurát, és az diktálja a következőt. Néha én sem értem, hogy mit csinálok. Olyan, mint amikor idegen nyelven hallgatsz zenét, és csak érzed, miről szól.” Figurái színesek, mesebeliek, de sosem teljesen vidámak. Sokan azt írják, hogy a magyar animációs kincsből meríti a figurákat.

A művész tudatosan alkot kevesebbet, hogy legyen ideje élni és új élményeket gyűjteni: "Volt olyan év, hogy negyven-ötven képet festettem. Tavaly csak tizenkettőt készítettem. Szeretnék inkább kísérletezni, és egy kicsit élni.”

Nem hagyja, hogy a kritikusok eltántorítsák

„Ha valaki azt mondja, hogy ő is tudná, tessék, csináld te is. Néha az a legjobb kép, ami úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű megcsinálni.”

Az inspirációt nem feltétlenül más művészekből meríti. Nagyra tartja George Condot, Jonathan Meese és Francis Bacont is, de az ihletet nem a művészetben keresi, mert úgy véli, hogy minél kevesebbet lát, annál kevésbé fogják befolyásolni.

Vettem egy lakást Pesten, és Londonban egy házat, persze kölcsönnel, amiről korábban nem is álmodhattam. Megvehetem a legjobb vásznakat, festékeket. De előtte is jól elvoltam.

Bozó nem szereti a felesleges luxust. Bevállása szerint nincs autója, se jogosítványa és nincsenek drága holmijai.

Bozó Szabolcs szerint minden sikeres festőnek szüksége van galériára, amely kapcsolatban áll a gyűjtőkkel, és megbíznak bennük nagy értékű vásárlások esetén. A galériák nem mondják meg, mit csináljon, legfeljebb tanácsokkal látják el, például hogy ne készítsen túl sok azonos képet ugyanabból a sorozatból.

A fiatal festő jelenleg Londonban él, bár szeretne Magyarországon is műtermet: „Szeretnék pár hónapot itt lenni, hogy lássam a szüleimet, de végleg nem jövök haza. Már majdnem annyit éltem kint, mint Magyarországon, és a barátnőm is brit, nyolc éve vagyunk együtt, pár hete megkaptam az állampolgárságot.”