Egy Instagram-poszt indította el karrierjét, ma már milliókért adja el képeit

A mindössze 33 éves festőtől ma már a legnagyobb galériák vásárlói akarnak képet. Bozó Szabolcs életét alapjaiban változtatta meg a siker: lakást vett Pesten, házat Londonban, mégis megmaradt a hétköznapi örömöknek.

Bozó Szabolcs pécsi születésű, 33 éves festőművész, aki csaposként és takarítóként kezdte Londonban, miközben breaktánccal próbált karriert építeni.

Egy pubban dolgoztam, szabadidőmben rajzoltam, a bátyám beszélt rá, hogy tegyem fel a képeimet az Instagramra, aztán pár hónappal később megtalált egy galéria, kivitt Mallorcára, adott festéket, vásznat, és amit pár hét alatt festettem, mind elkelt

– meséli a HVG-nek adott interjúban.

A siker váratlanul érte: „Amikor felmondtam a munkahelyemen, és másnap nem kellett mennem reggel hatra a kávézóba, délben keltem. De aztán szorongás tört rám: mi van, ha ez volt az utolsó képem, amit eladtam?” Ekkor döntött úgy, hogy a művészet minden napos munkává válik. A következő nap bement a műtermébe, és azóta is minden nap ott van.

Színes, mesebeli figurákat fest, amelyek sosem vidámak

Bozó alkotói folyamata különös és személyes: „Megfestek egy figurát, és az diktálja a következőt. Néha én sem értem, hogy mit csinálok. Olyan, mint amikor idegen nyelven hallgatsz zenét, és csak érzed, miről szól.” Figurái színesek, mesebeliek, de sosem teljesen vidámak. Sokan azt írják, hogy a magyar animációs kincsből meríti a figurákat.

A művész tudatosan alkot kevesebbet

, hogy legyen ideje élni és új élményeket gyűjteni: "Volt olyan év, hogy negyven-ötven képet festettem. Tavaly csak tizenkettőt készítettem. Szeretnék inkább kísérletezni, és egy kicsit élni.”

Nem hagyja, hogy a kritikusok eltántorítsák

„Ha valaki azt mondja, hogy ő is tudná, tessék, csináld te is. Néha az a legjobb kép, ami úgy tűnik, hogy nagyon egyszerű megcsinálni.”

Az inspirációt nem feltétlenül más művészekből meríti. Nagyra tartja George Condot, Jonathan Meese és Francis Bacont is, de

az ihletet nem a művészetben keresi

, mert úgy véli, hogy minél kevesebbet lát, annál kevésbé fogják befolyásolni.

Facebook

Mióta befutott az életszínvonala jelentősen megváltozott

Vettem egy lakást Pesten, és Londonban egy házat, persze kölcsönnel, amiről korábban nem is álmodhattam. Megvehetem a legjobb vásznakat, festékeket. De előtte is jól elvoltam.

Bozó nem szereti a felesleges luxust. Bevállása szerint nincs autója, se jogosítványa és nincsenek drága holmijai.

Bozó Szabolcs szerint minden sikeres festőnek szüksége van galériára, amely kapcsolatban áll a gyűjtőkkel, és megbíznak bennük nagy értékű vásárlások esetén. A galériák nem mondják meg, mit csináljon, legfeljebb tanácsokkal látják el, például hogy ne készítsen túl sok azonos képet ugyanabból a sorozatból.

A fiatal festő jelenleg Londonban él, bár szeretne Magyarországon is műtermet

: „Szeretnék pár hónapot itt lenni, hogy lássam a szüleimet, de végleg nem jövök haza. Már majdnem annyit éltem kint, mint Magyarországon, és a barátnőm is brit, nyolc éve vagyunk együtt, pár hete megkaptam az állampolgárságot.”

 

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógiai felelősség része annak felismerése is, ha valaki nem kérdez, mégis segítségre szorul”

Egy dániai SOSU-órán, egy prezentáció közben szembesültem azzal, hogy a kooperáció és a kollaboráció fogalmát mennyire eltérően értelmezhetjük. Pedagógusként régóta foglalkoztat ez a kérdés. Magyarországon tanítottam, tanulásszervezési módszereket alkalmaztam és pedagógusokat is képeztem. A kooperatív tanulás számomra nem egy divatos módszertani címke, amelyet utólag ragasztunk a csoportmunkára, hanem tudatosan felépített pedagógiai rendszer. Vélemény.

„Az adományozás könnyen függőségi viszonyt alakíthat ki” – így segít a szegregátumban élő családoknak az Edison-díjas Bagázs

A két roma szegregátumban jelen lévő Bagázs Közhasznú Egyesület közel 150 önkéntessel, évente négyezer foglalkozással segíti a hátrányos helyzetű családokat, miközben az iskolákban, fesztiválokon és vállalatoknál is igyekszik érzékenyíteni, és eljuttatni minél több helyre az üzenetet, hogy nem mindenki indul ugyanonnan az életben.