Gyerekeiket elvesztett szülők fogtak össze, hogy szigorítsák a fegyvervásárlásokat az Egyesült Államokban. Egy évkönyvet adnak ki a diákok fotóival, melyet végre mindenkinek lesz lehetősége aláírni - ha már a gyerekek életében erre nem kerülhetett sor.
Eduline
Az Egyesült Államokban nagy hagyomány, hogy diákok milliói írják alá egymás évkönyveit. Azonban csak az elmúlt 15 évben 30 ezer diáknak nem adatott meg erre az esély, mindannyian valamilyen lövöldözés miatt vesztették életüket.
Egy petíciós mozgalom indult Sign their yearbook (Írd alá az évkönyvüket) címmel. Szülők összegyűjtötték az elhunyt diákok iskolai fotóit egy különleges évkönyvhöz, ezt lehet aláírni a kezdeményezés honlapján. Az aláírásokkal együtt a végső formátumot az amerikai Kongresszus képviselőinek adják majd át, hogy elérjék a fegyvervásárlási feltételek szigorítását.
A szabad fegyverviselést és vásárlást okolják a szülők a gyakori halálozások miatt. A közelmúltban nagy port kavart a 12 évesen elhunyt Jajuan Hubert Latham esete. A fiú pár héttel korábban temette el unokabátyját, aki egy lövöldözésben testével védett meg két lányt. Az emlékére rendezett kosárlabda tornát követően Jajuan és családja a parkolóba ment, ahol egy társaság épp összevitatkozott: eldördült egy lövés, az eltévedt golyó épp a fiút találta el.
Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!
Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.
A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.
Először ült egy asztalhoz lényegében minden érintett fél, hogy a Pázmány Campus és a Magyar Rádió lebontott épületeinek helyén maradt terület jövőjéről egyeztessenek. A campus eredeti formájában már biztosan nem épül meg, abban azonban egyetértés alakult ki, hogy a jelenlegi poros, sittes területet mielőbb rendezni kell.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szerint a belső továbbképzéseket úgy kellene megszervezni, hogy azok ne jelentsenek újabb, a rendes munkavégzésen felüli többletterhet a pedagógusoknak.
Nem terhelnék tovább újabb órákkal a diákokat, az új fejlesztési területek inkább projektmunkákon vagy összevont tantárgyakon keresztül jelenhetnének meg a Nemzeti alaptantervben. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések már meg is kezdődtek.
Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.
